Először is úgy, hogy észrevesszük, az állandó mosolygás és képlékenység vagy ellenállás mögött mély szomorúság rejtőzik, amiért ritkán látjuk őt kiakadni, kiborulni, sírni, hisztizni, vagy gyakran látjuk őt visszahúzódni a biztonságos négy fal közé, félszegen ülni egyedül egy padon vagy bohóckodni felszínesen, felszínes társaságban.
Tudom, hogy az Isten dolgait sima paraszti ésszel nem lehet felfogni, de én azután józanodtam ki, miután megláttam, hogy az igazság itt volt, és még most is lehetne a Földön, ha lenne józan paraszti eszünk.
Ezt nem fogod elhinni, ezért ne is olvasd el, mert a végén még magadra veszed.
Átok az, amit szintén vallásnak fogunk fel, pedig ez egy teljesen létező, hétköznapi állapot, amelyben mindenki éli az életnek vélt életét, némi buktatóval.
Bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá.
"Nincs semmi új a nap alatt", mondja a prédikátor, és valóban: csak a régi változott egy nüansznyit. Barna haját feketére festette, nem eszik már csokoládét, jazzt hallgat rock helyett, egyedül maradt a nagy házban, egy kapuval arrébb költözött, megutálta a bablevest.
Olyan, mintha még nem jöttünk volna le a cumiról; akárcsak benne ragadtunk volna a dackorszakban, miután elvették a játékunkat, és nem adták vissza.
"Nincs semmi hatalmad fölöttem, ha Fentről nem kaptad volna", mondta Jézus Pilátusnak, és mondom én is azoknak, akik úgy érzik, mindenképp önjelölt hatalmaskodót és mindentudót játszanak az életemben, különben hiába keltek volna fel.
Nehezet írok, mert ez a mai gondolkodásban modern, lelki fejlettségben primitív embernek, köztük nekem is, kínai, atomfizikai képlet, ufójárás rejtélyének megfejthetetlensége, a halál utáni életnek felfoghatatlansága; ezért nem tudjuk teljesíteni az Isten iránti engedelmességet.
Tényleg. A minap elgondolkodtam azon, hogy én vagyok a világ legunalmasabb embere, és enyém a minden közül leguntatóbb élet.
Te is úgy gondolod, ahogy én tettem, hogy ez a többi emberre vonatkozik, mert nem hazudsz, csak kegyességből, ha szükség van rá? Főleg nem lopsz, mert nem szabad, kivéve, ha megszorulsz, és erőt vesz rajtad a túlélési ösztön.
Nem kívánom, de kislányként gondoltam és éreztem, most meg ki is mondom, illetve írom.
Kedvenc kritikusom, Puzsér Róbert egyik műsorát úgy zárta le, hogy szerinte, aki nem nézi meg az általa világklasszisnak választott videóklipeket teljes egészében, hiába született. Én azzal egészítem ki a Puzsér gondolatát, hogy aki nem ismeri az élet értelmét, az hiába nézi meg ezeket a videókat.
Nem én vagyok. Én pontosan tudom, hogy 25 vagyok, plusz-mínusz valahány év, de ki számolja, főleg, ha folyton szökik a mutató.
Mi emberek szeretnénk, ha rendelkeznénk szuperképességekkel, ezért vágyainkat, képzeletünket különböző "hősökre" vetítjük ki, akiket sorozatos képregényekben szerepeltetünk, vagy a közéletben bálványozunk, hogy legalább általuk úgy érezhessük, hogy vagyunk valakik.
Még most sem tudom, hogy mi akarok lenni, ha nagy leszek.
Nem értek hozzá, de gyakran a szak áll az emberség útjába, illetve amatőrökből válhatnak igazi profik.
Régebben, amikor nem voltam magamnál, és az Isten is még éppen a halászbot mellett unatkozott, mert akármekkora és akármilyen ígéretes volt légyen a csali, sehogy sem akart nekem ízleni, mindenki akartam lenni, csak én nem.
Nem pont tavasz végi téma. Feketébe öltözünk miatta, és az ember ilyenkor végtelenül és reménytelenül szomorú tud lenni. Létét belengi a kielégületlenség és beteljesületlen "örökké" állapot utáni vágyakozás. Lelkét kérdés-dárdák szurkálják, bűntudat marja, "nem tettem meg mindent" vád furdalja.
"-Jean, tegye el a csipkés kesztyűt, és ne vegye elé.
Úgy döntöttem, a lovak közé csapok, és felfedek minden titkot.
Korábban hajlamos voltam mindenkit barátomnak nevezni, akivel több, mint egyszer kapcsolatba kerültem, beszéltem, vagy már régóta együtt lógtam. Barát, mert meghallgat, segít, ha kérem, elhív fagyizni, mellettem sétál, egyetért velem, tényleg, ilyen lehet a barátság, nem?
Nem hiszem el, ha azt mondod, "én már nem változom meg, engem így kell elfogadni, ahogy vagyok." És, ha azt mondom, egy kiállhatatlan, kellemetlen hisztérika vagy, akkor se jönne, hogy legalább egy mérsékelten kellemetlen hisztérikára változz? Legalább azért, hogy jobb kedvvel találkozzunk, meg kaphatnál is általam valamit? Hát nem tenne jót neked...
Tétován, ámde vakmerőn, értetlenül mégis hálával telten imbolygok a korok között... kortalanul. Mintha eltévesztettem volna az irányt, vagy időutazásom közepette úgy döntöttem volna, találomra megállok, és szétnézek, lám, mi újság a magukat nálam idősebbnek vagy fiatalabbnak érző osztályok között.
Na, itt álljon meg a menet, mert ilyen nincs. Hát, ha csinálok, akkor valamit csinálok, és ha bejön a képbe a semmi, akkor az 0x1 eredménye, vagyis fekete lyuk, de már az is valami.
Nem kérek bocsánatot azért, mert élek. Aki meg él, van, hogy "elrontja". Megzavarja, a másik életvitelét. Bezavar a képbe, felkavarja az állóvizet, meggörbíti az egyenest, stb.
9 életem van, és nem vagyok macska..., legalábbis nem szeretem a tejet, de hízelegni, azt tudok néha.
Volt idő, amikor tökéletes akartam lenni. Úgy éreztem, hogy elvárják tőlem azt, hogy tökéletesen megfeleljek, hogy hogyan, nem tudom. A jutalom, amit cserébe reméltem, szeretet és elfogadás volt.
Lemaradtam, hogy megvárjam, amíg utolérem magam.
