Átok

Átok az, amit szintén vallásnak fogunk fel, pedig ez egy teljesen létező, hétköznapi állapot, amelyben mindenki éli az életnek vélt életét, némi buktatóval.

Ha Krisztus Jézus pap meg mise nélkül is vallás, a reiki, csakrázás, pozitív hozzáállás, man-dalázás, modern medicina vagy az ufólesés miért nem az?

Valószínű azért, mert minden egyéb szimpatikusabb annál, mint az a kijelentés, hogy "a bűneitekben fogtok meghalni. "

Kemény. Ezt ki mondta? Ilyet nekünk ne mondjon senki. A pap, de még Lackfi sem mond ilyet. Ez a baj, mert nem mondják el, amit az Isten fia mond.

"Mostmár aztán elég, milyen Isten az, aki fenyegetőzik itt összevissza, és a pokolra küld?"

Ugy-e te is gondoltad már ezt, ha máskor nem, hát most? Sőt, felháborodásodban már le is tiltottál, mint ellenséget, pedig itt az ellenség te vagy,

... ha nem vagy hajlandó meghallani az élet szavát, és ragaszkodsz a praktikáidhoz, a megkövesedett hiedelmeidhez és az emberek által kitalált elméletekhez.

Gondolkodtál már azon, hogy miért vagy szomorú, miért nem jó semmi úgy ahogy van, miért van baj a gyerekkel, miért kell minimum ital vagy internet ahhoz, hogy jól érezd magad, miért vagy irigy a Facebookos barbikra, és miért nem segít rajtad soha semmi és senki? De legalábbis összerándul a gyomrod az igaz szóra, és megszólal a lelkiismereted, amit aztán úgy próbálsz elhallgattatni, hogy kerülöd a tiszta tekintetet a nem létező lelki békéd fenntartásáért.

Hogyan lennél jól, ha nemet mondasz az élet áldásaira? Mi másban lennél, mint betegségben vagyis átokban?

Ezt a fogalmat az embernek találták ki, mert úgy dönt, inkább tündéreket és politikusokat istenít, minthogy meg kelljen ismernie az egy élő igaz Istent.

Miért tenné? Jobb azt hinni, hogy fénygömb leszek, fáraó vagy csontváz, mintsem azt, hogy Jézus azért jött, hogy a büneimtől megszabadítson, és ne kelljen a halálom után is abban a pokolban élnem, amiben addig.

Mert nincs halál. Ha lenne halál, a Teremtő lenne a világ leggonoszabb embere. Most képzeld el: bármit meg lehetne tenni következmények nélkül, ki lehetne irtani az emberiséget, hisz úgyis megyünk a föld alá megsemmisülni... álmunkban.

A döntésed következményét nem úszod meg szárazon. Lehet, hogy összejött a gyerek, az álomautó, kapcsolat, nyaralás, élet, de hol van belőle a hála és örömteli megnyugvás?

Ha sehol, elherdálod az áldást, és biztos, hogy beüt a krach: megbotlasz, és úgy esel, hogy csontod törik, sosem lesz annyi pénzed, hogy elég legyen, csak akkor érzed jól magad a bőrödben, ha már valaki elmondta 100 lejért, hogy érezd jól magad a bőrödben.

Hogy akarhatnánk tehát áldást, ha átokban akarunk élni? Csináljuk, amíg döcög a szekér. Aztán azt is elfelejtjük, hogy "de a Bibliát 567 nyelvre lefordították, ki tudja...", és kétségbeesve kiáltunk fel " Istenem, segíts". Csak legyen az ébresztőóra időre beállítva.