Bántani és bántónak lenni úgy is lehet, ha " na jó, akkor békén hagylak, nem szólok egy szót sem, nem akarlak zavarni" elgondolása vagy kimondása után elhallgatunk, eltűnünk, jópofizunk tovább (annak, akinek lehet).
Hogy fordulhat ez elő?
Gyergyó mindent megold, még a problémáimat is, csak idő kérdése.
Volt úgy, hogy nem szerettem ezt a várost, mert szembe jött minden, amivel nem szívesen néztem szembe.
Ennek fényében felvetődik a kérdés, hogy akkor mi alapján dolgoznak a pszichológusok, és, ha a lélektan nem vizsgálja a lelket, akkor mi a lélek?
Van egyfajta különös varázsa a gyergyói tavaszhoz közelítő télnek: semmi varázsa nincs, de az ember mégis arra van kényszerülve, hogy minden erejét összeszedve átjusson a sár-tengeren, és minden kis jókedvét beleadva, nekifogjon a következő feladatának.
Amikor bármit megtennél azért, hogy az apád, majd a párod vagy a főnököd felfigyeljen rád, értékeljen, fontosnak tartson, megdicsérjen, örüljön veled, segítsen, átöleljen, megvigasztaljon, megnyugtasson, tiszteljen, és nem utolsó sorban, szeressen...
Sosem éreztem magam ilyen jól lelkileg, mint most, még akkor is, ha éppen nem vagyok jól. Ennek talán az az oka, hogy mertem halálra untatni egy embert az érzéseimmel, vagyis megmásztam az érzelmileg elérhetetlenség Mount Everestjét, miután lemerültem a túlérzékenység Csendes-óceánjába.
A nyugati fehér ember odáig fejlődött a biológiai evolúció elmélete mentén, hogy az afrikai fekete bőrű embert hozzá képest alacsonyrendűnek, egyszersmind rabszolgaságba dönthetőnek, illetve gyökeresen kiirthatónak tekintette.
Ma már ott tartunk, hogy minden terápia, még a terápiának is van terápiája. A természetest terápiaként használjuk a természetellenessel szemben, amelyet természetesnek érzékelünk.
