Színvonal

Bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá.

Szinte közhellyé vált, de észre sem vesszük, hogy az a jópofa önmagunk sokszor a béka hátsója alatti színvonalat képviseli, akkor is, ha mintapolgárok vagyunk, vagy úgy érezzük, megvilágosodtunk.

Ez a vonal a határ a szín és a felszín között. Mit engedünk meg magunknak a közösség nyomására, és mit nem.

Nem kell a béka hátsója alá süllyednünk azért, hogy túléljünk.

Miért futnánk vak emberekhez látásért, mikor a világosság eljött már a világba, de nem vagyunk rá kíváncsiak addig, amíg szorul a hurok.

Miért kérnénk a figyelmet és szeretetet beteg emberektől, mikor a szeretet itt volt már a világban, de ezt nem tudjuk, amíg meg nem tapasztaltuk.

Miért vegyülnénk el az alvilágban olyan barátokkal, akik inkább ott tartanak minket, mintsem hogy egészségesnek lássanak, amikor jobb egyedül is a friss levegőn.

Az, aki meggyógyult, és visszakapta a lelke egészségét, már nem engedheti meg magának, hogy hazug emberek elvárásának és manipulációjának szolgálatába álljon, arra a szintre nem süllyedhet vissza.

Egészséges lelkületű ember egyszerűen nem éri be egy megalkuvó béka hátsójával.