Érezni ér

A legtöbben nem vagyunk magunknál, nemhogy a másiknál.

Ezúttal szembeszállok az ősellenséggel, és miután nevén nevezem, megragadom a gyökerénél, és elindítom a kifelé vezető útján a szívedből: a félelemtől csak úgy szabadulhatunk meg, ha megértjük a miértjét, szembenézünk vele, és sok esetben, megtesszük azt, amitől félünk.

Tegye fel a kezét, aki sose irigykedett. Én nem tettem fel, mind a kettő a billentyűzeten lapul, várja, hogy adjam a parancsot a munkára.

Miért most? Mert mindennek most van az ideje, mint ahogy annak is, hogy ne mérgezd magad és a környezetedet tovább a haragoddal.

.. érzelmileg elérhető.. azt kérdem, hogy vagy-e? "Otthon" vagy-e magadnál? Ha kopogok.. Beengedsz? Bemennék.. szeretnélek.. ha látnád.. hagyhatnád.

Remélem ezek után kineveznek az érzések nagykövetének, és az érzelmek mélytengeri sellőkirálynőjévé koronáznak, mert ennyit foglalkozni velük, mint én.. ki látott ilyet?

A minap feltettem magamnak a kérdést, és titokban attól vártam a választ, aki mindent tud (nem a Google, még nála is okosabb): mi a depresszió oka? Egy válasz jött, ami rám vonatkozik: menj vissza a gyökerekhez.

Tulajdonképpen semmi probléma a láthatáron, mindenki nagyon szeretetteljes, mindenki jót akar mindenkinek, senki nem keresi a konfliktust, senki nem szeretné, ha sértegetve lenne, és sértegetne, senki nem szeretné bántani a másikat, vagyis tökéletes szeretet és béke honol.

Amikor megindul a lavina, és elkezdünk gyógyulni, olyan, mintha egy végtelennek tűnő gödröt ásnánk: a kincs a béke és az érzés, hogy szeretünk és szeretve vagyunk, pont úgy ahogy vagyunk.

Szinte minden ember bántalmazásban él.. csak nem vesszük észre, mert van, ami szeretet csomagolópapírba van burkolva.