Bánt, ha bántasz

Szinte minden ember bántalmazásban él, csak nem vesszük észre, mert van, ami szeretet csomagolópapírba van burkolva.
A bántalmazók maguk is bántalmazottak (voltak), és mivel nem láttunk és nem ismerünk mást, ezt a viselkedést sajátítottuk el, és visszük tovább (generációról generációra).
Ha a bántalmazás szót halljuk, rögtön a testi erőszak jut eszünkbe, azonban olyan kifinomult technikákat is kifejlesztettünk már, amihez egyáltalán nem kell ütni, elég csak egy pillantás vagy felolvasni a hírműsort.
Én már attól ki tudtam borulni, ha valaki a szeme sarkából lenézően nézett rám, és nem azért, mert túlérzékeny vagyok. Ez a viselkedés egyáltalán nem szerető és békés állapotról árulkodik. Ha úgy lenne, az illető mosolyogna rám, és kedvesen megszólítana.
Üdv a klubban! Csináltam én is, a bántás szivárvány színskáláját kimerítettem a témában.
Sértődötten szótlansági fogadalmat tettem, ha idegesen rám szóltak. Gúnyosan visszaszóltam, ha nekem nem tetsző megjegyzést tettek rám. Hátat fordítottam, ha nem akartam vitatkozni. Válaszra sem méltattam azt, aki belegázolt a lelkembe. Finoman megjegyeztem, hogy "menj a francba", ha valaki nem rám, hanem a mobiljára figyelt. Kibeszéltem mást a jelenlétében, ha az nem vette komolyan, amit mondok.
De hát ez mi ahhoz képest, hogy elfordítom a fejem, hogy nehogy köszönnöm kelljen, sajnáltatom magam, hogy a rokon/barát/ismerős meglátogasson, vagy citromtortát viszek neked ajándékba, holott tudom, hogy a narancsot szereted. Ja, hát az meg szóra sem érdemes, hogy kivételezek Mónival, mert ő nem szól be, levegőnek nézem Sanyit, mert egyfolytában bámul, és megcsalom Évát, mert idegesít.
A súlyosabb agresszióval úgyis tisztában vagyunk.
Bántok, mert nekem is fáj. Nem tudom, hogy bántok, mert nem fáj eléggé, és ezért nem tudom abbahagyni a bántást. Ha már nagyon fáj, kiszállok belőle, és nem bántlak, de ha már kiszálltam belőle, többé nem fogom tudni elviselni a bántást. Ezért vagy hatással leszek rád, és te is akarsz gyógyulni, vagy észre sem veszed a változást, és folytatod, ahogy eddig. Nélkülem.
