Kaland

Történt egyszer, hogy Anna már nagyon hazavágyott, és a szíve nagyot dobbant, mikor megszólalt a telefonja.

Az élet egy körforgás.. körforgalomból ki, mókuskerékbe be. Ami kiindul magából, önmagába tér vissza.. a gyergyói ember is, ha kimozdul eredeti helyéről, addig s addig, amíg ugyanott lyukad ki.. "amit elkezdtünk, azt foltozzuk be".. ki ne törjön a bokánk.. addig is.

Ez az a nap, amikor az írás is csak azért megy könnyebben, mert frissiben minden jobban esik.

Szeretem ezt a várost, mert még úgy is tartogat meglepetéseket, hogy itt állni látszik az idő, bár a kocsisor halad.. a felszedett, portól homályos, sártól tocsogó utakon is. Új jelképre lett érdemes: egyszer porfelhő, máskor sártenger, középen a felirattal "JÓ A SZUROK ES".

Amíg kisvárosomban és tán a nagyvilágban sem másképp, nem megszokott módon zajlik a megszokott élet.. maszatos kisfiú egyedül mászkál a leparkolt autók között, két lépés az úttest.. vastag cigány lány ostorral csettintget a járókelők orrába, de ha észreveszi magát, bocsánatot kér.. társaságok, szekták, egyesületek, közösségek, szomszédságok vesznek...

Megtehetném, hogy nem írok, főleg nem őszintén (mondjuk, lehet őszintén hazudni is), de ha jön, és így, nem tudok ellenállni a késztetésnek. Olyan, mintha egy drogfüggőt ingyen droggal kínálnának, és nem tud ellenállni a kísértésnek.

Nem szeretem ezt a várost.. néha.. fura, megmagyarázhatatlan jelképet választanék neki: alul por-, felül ködfelhő (és fordítva), középen a felirattal "JÓVANAZÚGY".

Ennek a történetnek van szemlélője, mesélője és kitalálója egy személyben. Nem mindennapi, ritka, mint a fehér holló feketében, átlagon felüli eseményről van szó, amely még számunkra is alig hihető, akik pedig hajlamosak vagyunk mindent válogatatlanul elhinni, főként azt, ami alig hihető.

Jó székely lévén, mindig azt mondtam, hogy a kutyáktól jobban félek, mint a medvétől.. talán azért, mert a medve kiegyensúlyozottabbnak és nyugodtabbnak tűnik, mint sok kutya.. ha kell, ha nem ugatnak, és úgy tesznek, mintha minimum a bokámat akarnák lerágni..

Bélát nem lehetett megkötni.. soha, semmikor.. ha mégis sikerült, 45 fokos szögben dőlt be az aszfaltnak, s úgy vonszolta magát a szabadság felé.. a másik irányba.