Gyergyói körkép 2.

Szeretem ezt a várost, mert még úgy is tartogat meglepetéseket, hogy itt állni látszik az idő, bár a kocsisor halad a felszedett, portól homályos, sártól tocsogó utakon is. Új jelképre lett érdemes: egyszer porfelhő, máskor sártenger, középen a felirattal "JÓ A SZUROK ES".

Ha eddig nem tetted, most látogass ide, vagy maradj veszteg itt, ahol vagy. Olyat, mint ez a város, sehol máshol nem láthatsz, és akkorát, mint ezen a helyen, sehol máshol nem nőhetsz... a szememben. Ha bírod idegekkel, egy szuszra képes vagy elintézni mindent, amit egy napba beleszuszakoltál.

Az ezerarcú város arculatot vált. Rá sem lehet majd ismerni, ha a plasztikázás megtette a dolgát. Egy szavamba került, és egyik napról a másikra, nem tudni pontosan hogyan és meddig, visszafordíthatatlanul elkezdődött valami. Letűnt idők, szokások és hiedelmek süllyednek el a homok és kőtenger aljára. Imitt-amott, egy fa tuskó vagy eltört járdaszél képében felbukkanva mentenék át magukat az újba, hogy aztán végleg befellegezhessen mindennek, ami a régiben és hiábavalóban tartaná a város lelkeit.

Miközben a világ éppen a feje tetejére áll, Gyergyó most áll talpra, és rendbe szedi magát; ahogy bent, úgy kívül is, és fordítva.

Mit neki körforgalom és dugóban rostokolás? Újra divatba jön a lábbusz használata. A környezetre való tekintettel anyagilag is jobban megéri, így felkészülhetünk az ínséges időkre, kihasználva minden erőforrást, ami természetszerűleg ingyen adatott számunkra. Nem nagy a város, gyalog is be lehet járni sec- perc alatt.

Csak a nagyon elszánt és vasidegzetű autósok poroszkálnak hússzal a 18. század stílusát idéző mezei fő földutakon, kerülgetve a zúgó, csattogó eszkavátorokat és a sáncokból kikandikáló színes fejeket (kiegészítik a település nemzet közi színskáláját). A többiek, úgy mint, idős, biciklis, gyerek, iskolás, családok, kutya, macska, galambok (medve még nem járt, csak ült) keresztül-kasul, amerre lát és botorkálás mentesített a hely, szabadon jön-megy a dolgára, kerülgetve a hússzal poroszkáló autósokat, a kattogó eszkavátorokat és a sáncok mellett álldogáló dolgozókat.

Ezt is megértük. Békében elfér egymás mellett, előtt és hátánál a közlekedési rendszer megannyi képviselője, fuccs a szabályoknak, kit érdekel, hogy mi van előírva. Meg van írva, hogy "az igazság szabadokká tesz titeket." Itt és most az igazság az, hogy semmi, még a lemaradt Gyergyó sem tart örökké, haladunk a korral, ki erre, ki visszafelé... nosztalgiázik a lerombolt imidzsen.

Hát lehet ezt a várost nem szeretni? Nincs még egy, amely ennyi türelemmel és hosszútűréssel vinné a saját keresztjét, mint Gyergyó. Lakói lakónikus egykedvűséggel teszik fel magukban a kérdést, "most merre?", mire jön a frappáns válasz "előre",- ha kell tűzön, tócsán, tavakon, óceánokon át.

Másképp nem is lehetne egy jót nevetni a járdán elgurult gyógyszereken vagy az új életének elébe néző legénybúcsús legényen, aki játszi könnyedséggel sétáltat végig az úton egy gumibabát.