Természet

Szeretlek, nyár

2023.07.15

Míg más locsogó-fecsegő strandra jár

Drága nyaraláson belépőre vár

Acélos paraszt a rétet kaszálja

Szorgos menyecske a rendet takarja

Pihenek.

Míg alszik a hegy az arany nap hevében

Tücskök hegedülnek a völgyek keblében

Izzadó fenyőfák süttetik lombjukat

Vibráló színekben pompázik a nyugat

Biciklizek.

Míg a szürke blokkokról remény verődik vissza

Degedő szurokút szebb jövő nedvét issza

Megfáradt emberek hőség alatt görnyednek

Csillognak a kirakatok, bánatot temetnek

Ihletet veszek.

Szeretlek, nyár, olvaszd a hideg szíveket

Tiszavirág életed törölje a könnyeket

Otthonom vagy, meleg fészkem árnyad befedi

Értékedet csak a zord és fagyos tél növeli.

Random vers

2023.07.11

Hajnalodik. Szürkülődik már a kikelet,

Képzeletemben ágak roppannak, levelek zizegnek.

Madár röppen.

Szárnyával szántja, hasítja a harmatos teret.

Szivárványos hálócsapdában pók sző

kegyetlen álmot, álmodó világot.

Egy légy benne ragad, felejtenie nem szabad.

Patak csobogása habtenger örvénye

mossa a köveket puhára, feketére

Csontomig hatol hideg, metsző frissessége.

Pártatlan buja virágok hajladoznak a szélben,

Hajam csábító illatkoszorúval lesz ékes.

Ormótlan szarvasbogarak figyelik léptemet,

Dongók, lepkék kísérik utamat, vigyázzák békémet.

Éhes szarvas ünő riadt dobogása

zavarja meg a zümmögő, hullámzó csendet-

Idegen a képben-, menedéket keres.

Vendég vándor tévedt akarattal az otthont átszelő aszfaltra,

Idegentől fáradt lábát most smaragd pázsit takarja, gyógyítja.

Száműzött lelke természete után sóvárog, belőle merít ihletet

Delelő nap tüze lángol szívében, és lám, beesteledett.

Hirtelen -légy- vers

2023.06.26

Hogy lehet örülni egy légynek,

Zümmög, s hangjával a levegő egy ének

Betölti a szobát, fejjel megy a falnak

Ablakot talál, s hirtelen elhallgat.

"Betévedtél, s tán még nem is sejted

Mennyi veszélyben van légynyi életed

Sötét falsarokban nyolcláb leselkedik

S ha kedvem borul, a légycsapó közeledik."

Tavaszváró vers

2023.04.06

Katicabogár fűre szállt,

A lusta tél is tovább állt.

Elnyíltak a hóvirágok,

Csilingelnek a nárciszok.

Béla boci búsan bólint,

A hűvös szél fejbe kólint.

Vándor gólyák összebújnak,

Éles foga van a napnak.

Medve koma lassan ballag,

Kényelmetlen már a barlang.

Itt a tavasz, gyorsan teper,

Érik már a földi eper.

Kedvenc fáim

2022.12.07

Kemény tölgyfa, óriás-terebélyes,

ősi kérge érdes, koronája szövevényes,

Ősszel, ha dértakarót sző a talaj

A szakadozó ösvényt beborítja

a susogó aranybarna levélpaplan.

Délibábos forróságban árnyéka menhely,

Tekeredő gyökeréből válik gyors fekhely..

Éhes disznók mekkája a lombja,

Az idők múlását süvíti, dúdolja..

...

Délceg fenyő, langaléta vagy törpe,

A hegyoldalt egyre festi kékre-zöldre,

Hol szikkadt gyökere életnedvre szomjazik,

Az örökzöld lombtenger bronz foltokban hólyagzik.

Legyen ezüst vagy vörös, árnyéka fekete,

Szürke félhomályban zúg az erdő mélye..

Puha, fehér tűruhába öltözteti az álmos tél,

Nem sebezheti meg a nyikorgó, éles szél.

Ám ha mégis szikár törzse nyílt sebből véres,

Omló balzsam-váladéka csípősen émelyítő, szúrósan édes.