Szerelem
Gyermekek voltunk
2024.02.22
Gyermekek voltunk
Mikor szívünk összeért
Kócos volt a hajunk
S rajongtam a kezedért.
Fehér pólóban
Világított a tested
Nem is gondoltam
Hogy megtetszik a lelked.
Nagy döbbenet volt
Mit magamban éreztem
Belül néztelek
Tartottalak a szememben.
Szívünk tudta tán
Hogy lelked az én lelkem
Gyermekek voltunk csupán,
Sebzett gyermekek.
Ez a szerelem
2024.02.14
Ha engem szeretsz, az életet szereted
Azt, ki adta, s kirakatba nem teheted.
Ha engem szeretsz, szolga nem leszel soha
Hős inkább, király, vagy daliás katona.
Ha engem szeretsz, halál nem végez veled
Lelked kivirul, s újra feltámad velem.
Hogy mondjam el
2024.02.12
hogy amikor látlak
beleremegnek a vágyak,
könnyeznek a szemek
megrezzennek a vállak
előbújnak emlékek
eluralkodnak az érzések
feltörnek a vádak
elmúlnak a kérdések
szilárdulnak döntések
beérnek az értések
elnémulnak az ajkak
pihédznek a szárnyak
elfogynak az észérvek
szenvedéllyel kérnélek,
toppanj be hozzám reménynek.
Ajándék
2024.02.07
Örülök,
Hogy végre
Maszkok mögött megtaláltalak
Nem volt kérdés
Hogy a szívünk egy ritmusra dobban
Egyszerre rezzen, lüktet, s egy irányba halad
Sötét múltnak árnyát elűzi az örökkévaló, tünékeny pillanat
Fájó emlékek hegeit, buta tévedések sebeit elfedi a ragyogó pirkadat
Egy ritmusra
táncolunk a szívedben, érzem, ajándékba téged kaptalak.
Két világ között
2024.01.19
Két világ között bújt el a testünk
szívünk magány órájában..
Két úrnak szolgál megosztott lelkünk
s tart álnok résben, pórázban.
Csattog a sárkány, elférsz karmában
vörös foga húsomba rág..
Suttog a lélek dalban, imában
lágy érintése szavadba vág.
Jött a fenevad, kérte a lelked
hazug szavak záporában..
Sebeidre hamis képed fested
beteg testem mámorában.
Húz a szörnyeteg, haldoklom én is
Szerelmünk tüze pislákol..
Testünk élő része rebellis
Ránt, csak rángat ki a halálból.
Szófukar vers
2023.08.08
Szeretlek
így is, úgy is,
itt is, ott is,
ekkor is, akkor is
ezért is,
csak azért is.
Játssz velem
2023.08.04
Legyünk gyerekek úgy, mint régen
Mikor még közel volt az Éden
Játsszuk azt, hogy játék az élet
Fessük végre zöldre a kéket.
Mondjuk azt, hogy repülő a hinta
Repít, és mi szállunk a magasba
Gyere, most te keress meg engem
Oda bújok, ahol láthatod a lelkem.
Ne vegyünk mindent komolyan
Nevessünk bármin, mi hasztalan
A felszínen ragyogjon a mélység
Szívünkben játsszon a tökéletesség.
Teremtés
2023.07.19
Száz közül is mindig csak egyet szerettem
Volt sok hamis, tolakodó, ismeretlen
Száz közül is mindig ő volt az egyetlen
Kit igazán, tűzzel lehetett szeretnem.
Képe, mint tűz-rubin szívembe van írva
Életem életétől színes, tarkítja
Történetünket a nagy művész rajzolta
Hogy úgy szeressünk, ahogyan ő, akarta.
Ahogy látlak
2023.07.06
Ahogy látlak, úgy nem lát senki téged
Éber holnapban értelmet nyer léted
Lesem, fürkészem minden apró lépted
Árnyékomra vetül szikrázó fényed.
Ártatlan gyermek férfi erőnlétben
Kamaszos humor tiszta bölcsességben
Szomorú jókedv haragos békében
Szilárd lassúság sietős léptekben.
Ahogy látlak, úgy néz az Isten is rád
Kegyelmet nyer minden vétked s hibád
Lelkemben fürdik szívedben a homály
Újuló életben te vagy a király.
Büszke vagyok rád
2023.06.17
Büszke vagyok, hogy nem hagyod,
hogy a búharmat dere szívedet megülje,
s a múlt fájdalmas árnyéka
lelkedet feketével belengje.
Büszke vagyok, hogy titokban
mosolyod életből rügyezik
s száraz könnyeid gyermeki
arcodra reménnyel festik a pírt.
Tűzoltó vagy és katona, vitéz
amilyet még sosem látott Balázs
Vadakat is terelsz gondolat akolba
hol a szelídség s józanság a juhász.
Sok kilométert legyűrtél
meg nem értetten és sértetten
Mégsem hagytad, hogy a szörnyeid
eluralkodjanak szeretetre éhes szíveden.
Büszke vagyok rád, hogy a harcot
az életben maradásért akkor is folytatod,
ha nincs senki, ki megfogja kezed
és rajzodból kitörli a bánatot.
Erődből merítheted a bátorságod,
ott lapul néhány csalódás takaró alatt
Tehetséged a fegyvered
s egyszersmind eszköztárad az ég alatt.
Hát hogyne szeretne téged is a Teremtő Apa rég
hisz ilyen szép és hülye gyermeke nincs a világon még.
S ha Ő szeret, nincs ki erődet elvenné
Nagyobb hatalmat ad, mint az, ki tett téged beteggé.
Büszke vagyok, hogy a hírt örömmel fogadod
S immár emelt fővel hordod a szalmakalapod.
Pontosan úgy, mint aki tudja, hogy élete értékes
Személye fontos, munkája bőséges.
Zsuzsi-dal
2023.05.30
Szeretlek kedvesem, szeretlek tígedet
Erős szél árnyéka nem érint íngemet.
Akkor is szeretlek, ha az ész azt mondja
Hagyj fel a reménnyel, de miért, ki tudja.
Bátor az, ki szeret, nem adja egykönnyen
Jöhet száz ellenség, mint madár, elröppen
Szívében azt súgja, mit nékem viadal
Hullanak a dárdák, enyém a diadal.
Fogom a kezed
Idegen világok spirál pályáján
két bolygó összeütközött..
mi voltunk
Rövidzárlatos magasfeszültségben
két pont kisülésben győzött..
mi osztunk.
Hatás-ellenhatás vad erejében
két test egymásnak feszült..
mi láttuk
Távolból közeledve fogom kezed
mióta szívünk felderült..
mi tudjuk.
Emlék
2023.03.18
"Én voltam a király", mondtad, s én ittam minden szavad,
Tekintetedre szó s megannyi mozdulat elakadt.
Melegség és szikra tükrözte a képet, kéket,
Bár kába volt, benne a rémület emléke égett.
Mégis méltó vagy te a képzelt királyi trónra,
Harcold meg az igaz harcot mielőtt ütne az utolsó óra.
Finom, nemes férfi arcod mosolyra fakad tőle,
Király vagy, igaz, hirdesd bátran, győzve, örökre.
Keringő
Mintha árnyam árnyad csontja..volna..
Kezed kezem szomját oltja..lopva..
Szemünkben összeforr a lelkünk..vérzünk..
Szívünkben egy dallamra lépünk..élünk..
Haláltáncát járja velünk a végzet..reszket..
Gyenge idő a homokórában pereg..lebeg..
Karom karodat átfonja, s pihen..vigyen..
Hol csókom csókod illatára zizzen..csendben..
Kiáltok
Érzelmeim láng-tusája húz, taszít..
Érzékeim vér-hulláma nyúz, szorít.
Bedobni készülök azt, mi szárít,
Feladni próbálok mindent, mi őrjít.
Élvezem a gyötrelmet, úgy tűnik, élek,
Hús szívem ereiben ádázul féltlek..
Mindentől, mi szorító vasmarkába fogna
Reszkető lelkemből váratlanul kilopna.
Taníts szeretni
Érkeztedig sokat vártam.. bevártalak, megvártalak..
Reményeim holdsugarát tükrözte rád minden ablak.
S minden mit szörnyképeddé tett szívtelen szemem
Árva vércseppként gördült le arcomon: szeress.
Megérkeztél..várva-várt a pillanat örömteli ereje..
Napvilág zenitjén tárultak a redőnyök ismerős lelkedre.
Szilárd arcodon fény-meleg tekintetedben jó fürödni
Mosoly húzza ajkaimat, s arra kérlek: taníts szeretni.
Nem én
Nem én vagyok, aki bántlak,
Mélyen ülő sebed fájhat,
Mindent mi téged ér, csak magamból adhatok,
Amit én is kaptam az, mit neked nyújthatok..
Lelked mélyéről mi jöhet,
Ami engem árnyékként követ,
Csak az, mi nem vált valóra,
Nem derült rá fény, ráfogták a bohócra..
Bocsásd hát meg nekem,
Mit ellened véthetek,
Én vagyok az, ki helyetted,
remegek.. féltelek, védelek..