Műfajok

Sváb nyelvlecke dalban

2023.10.13

A Maultaschen nem táska,

Húsból van, nem tréfa..

A Spaetzle is speciális,

Tészta gyanánt is..

A Kerle bissle berugott,

Az Obstle megártott..

Na, de sebaj elmúlik,

Ha a Schaetzle hív..

Amikor a sváb megszólal,

nem szépít, nem taglal..

Verstehn kannscht du es net so viel,

ez egy ringlispíl..

Az olasz német is sváb wejscht,

Hochdeutschot alíg kennt..

Ha a szíved svábul ver,

Ízlik a Bretzel.

A magyar sokat mekeghet,

Találgat, hümmögtet..

Bázik, dázik a román is,

De a sváb csak schwaetzt..

Emmer nu no schwaetzt..

Ébe..

Prózavers

2023.07.30

Nagyképű lettem.. de csak annyira, hogy beleférjek a kisképűek rólam alkotott nagy képébe. Mint olyan, megtiszteltetés ez a cím, mert nem kicsinyítenek le holmi keretbe, hanem egyenesen nagy képet alkotnak rólam, ami bele sem fér a fejekbe, s így kerültem nyeregbe.. a kisképűekhez képest nagyképűnek tűnök, de mit szólnának ehhez azok az apróképűek, akik nem teszik szóvá, hogy a kisképűek mennyire nagyképűek?

Egy kép illusztrációja

2023.04.07

Madarak jönnek, madarak mennek, és egy

a fejembe szállt..

Kiválasztott, s udvaromat beragyogja a

titkos holdvilág.

Madár vagyok, szólok, több, mint ez a világ,

tudok repülni..

Képmásomat ezerarcú ember tisztán

sejti, tükrözi.

Puha, smaragd buckák bársonyos szőnyegét

gurítja lábam..

Nemes gyümölcs mézes súlya alatt remeg,

ázik a hátam.

Csigaként tekeredik rubinvörös ég

alatt, szerelem..

Párja széles e világon a tüzes víz,

írja ecsetem.

Testem barna méltósággal kecsegtető

masszív tollhalmaz..

Lengén szállingózik egy pelyhes tolla,

ólom terhe szomjaz.

Csőröm erős, hallgatag énekszócsöve

groteszk szépségnek..

Lábam karcsú, karmait csizma fedi be,

átnyújt az égnek.

Ég és föld között, pokol-menny kapujában

békét vágyhatok..

Szárnyak nélkül képzelet szárnyán repülök,

szállok, szárnyalok.

Egy orr piercing monológja

2022.12.23

Csak tudnám, mit vétettem ellenük?

..sorsom értelmetlen viták, kétkedő tekintetek,

hirtelen születő megítélő gondolatok,

belső vívódások ébresztése és elszenvedése egy időben..

Nyugodt lelkiismeretem és tiszta szándékom kevésbé feltűnő,

inkább a külsőm zavar meg mindenkit..

ám, ha tudnák, hogy mennyire a látszatra mennek..

lassabban reagálnának, gyorsabban érdeklődnének..

gazdám hogyléte felől, hogy miért épp rám esett a választása,

miféle változások álltak be az életében,

pont úgy, mintha kíváncsiak lennének rá..

Joggal csodálkoznak-e hát, hogy ott éktelenkedek,

mint fehér havon a sárga vizelet?

Akarnák-e igazán tudni,

hogy létem nem okhoz, se nem célhoz,

és nem is pusztán egy állapothoz köthető?

Elvesztett csaták és megnyert háborúk

hívtak életre, s létem nyúlfarknyi csupán..

Hajaj, engem is meg lehet unni,

Előre rettegek, hogy el fogok veszni,

És hiányom senkit se fog zavarni..

Ámde, most ideje lelépni,

Jön a következő csoda, azon kell rögvest ámulni-bámulni..

Óda #bazdmeg-hez

2022.12.16

Ó, te mindig kézenfekvő
kedves szavajárásunk: bazdmeg!
Mily felemelő kiejteni téged,
ha az állapotunk kész ideg,
mert bár nem bírjuk már cérnával,
eszünkbe jutsz, és folytatjuk nótával
Amit elkezdtünk egy pohárkával.

Az, hogy téged a szájhagyomány
Folyton-folyvást tovább adott,
Nem lehet más, ha a kedélyem ingovány,
Mint áldás, amit a szleng agyonkoptatott.
Ha gyenge vagyok, hozzáteszem: bazdmeg,
és rögtön erőre kapok, bezzeg,
Aki nem fél tőled, sose retteg

attól, hogy mit szólnak hozzá
azok, akik szépen megtanulták,
hogy mások előtt viselkedni kell..
Mi több, ki téged ádázul hangoztat,
A belső állattal partizik nagyokat,
És hirtelen elfelejti, mi a képmutatás,
Légy hát magasztalva, ó dicső, hálás..bazdmeg..
..a többit elfelejtettem..

Bűn ügy (Jekyll és Hyde balladája)

2022.12.10

Éhes vagyok, de nem tudom mire,

Háttö, legtöbbször a szeretetre

Érte a bőröm is eladom,

Jó képem hirtelen borzalom..

Reggel arcomat mosom,

Éjszaka a kezeimet vikszolom..

Nappal mosolygok a világra,

Sötétben rávilágítok a hibámra..

Mikor úgy tűnik, minden rendben,

Épp a halállal járok jegyben..

Ebédre pörköltet főzök

Vacsorára embert ölök..

Éhes vagyok, de nem tudom mire,

Háttö, legtöbbször a szeretetre

Érte a bőröm is eladom,

Jó képem hirtelen borzalom..

Így szól Jekyll, hé te Hyde,

Éjjelenként merre jársz?

Én mit világ felépítek,

Homályban azt miért veted meg?

Ejnye Jekyll, így a válasz,

Szavaiddal miért bántasz?

Nem tudod, hogy mit rejtesz

Téged titokban mindenestől felesz?

Az, mit nappal nem veszel tudomásul,

Éjszaka rád tör, mint tolvaj váratlanul..

Meg kéne köszönd a létem,

Hogy bőrödben sehogyan se fértem.

Éhes vagyok, de nem tudom mire,

Háttö, legtöbbször a szeretetre

Érte a bőröm is eladom

Jó képem hirtelen borzalom..

Jekyll nem hitt Hyde cselvetéseiben,

Elment tehát egy partira

Fehér ingben és fekete nyakkendőben,

Hisz hivatalos volt egy randira..

És mikor éjfélt ütött az óra,

Sor került a rég várt talira..

Jekyll arcára kiült a rémület

Hyde állt előtte, mire készülhet?

Gonosz szemében sunyi volt a tekintet

Simlis vigyorral húzta fel a kilincset..

Mire az ajtó kizárta a bált,

Köztük a levegő feszülten vibrált.

Éhes vagyok, de nem tudom mire,

Háttö, legtöbbször a szeretetre

Érte a bőröm is eladom

Jó képem hirtelen borzalom..

Állj meg Hyde, mi ütött beléd,

Hogy ez órában villantod pengéd?

Meg akarsz ölni tán, hogy úgy reszketsz?

Vad indulatoddal az őrületbe kergetsz..

Ne félj Jekyll, nem tart sokáig,

Pár perc csak a rémisztő halálig..

Vesztedet végzetes vakságod okozta,

Azt hitted Hyde csak léha babona..

Erre elkapta Jekyll csapott vállát,

Egyetlen húzással elvágta nyurga nyakát..

A vér, mint szökőár spriccelt mindenfelé,

Jekyll némán rogyott össze, és vált színtelenné..

Éhes vagyok, de nem tudom mire,

Háttö, legtöbbször a szeretetre

Érte a bőröm is eladom

Jó képem hirtelen borzalom..