Van hangom, és nem félek használni

Bármiféle neheztelés, szépítés, szégyen nélkül ki tudom mondani, hogy bántalmazásban nőttem fel, és elhittem, hogy az normális.

Nem az.. a gyermek nem érdemli meg, hogy a szülő, tanár, szomszéd, rokon, ismerős, idegen a saját lelkivilágának mélypontjain megvonja tőle a figyelmet, biztatást, elismerést, törődést, türelmet.. a gyermek nem szolgál rá a verésre, ütésre, csenddel verésre, manipulációra, érzelmi zsarolásra, ködösítésre, a valóságának letagadására, és arra sem, hogy a külvilág elismeréséért el legyen hanyagolva, meg legyen szégyenítve, háttérbe legyen szorítva, el legyen hallgattatva, nem létezőnek legyen tekintve.. sem gyerekként, sem pedig felnőttként.

Mindezeket megélve egyedül maradtam azokkal az érzéseimmel, amiket nem volt szabad megélnem, kifejeznem, és amikért cserébe vagy fenyegetéssel, agresszióval, támadással vagy pedig közönnyel, hárítással, mismásolással találtam szembe magam.

Mára már értem, hogy miért történhetett meg, hogy amit én szeretetnek hittem, tulajdonképpen bántalmazás volt, azonban nem mentek fel senkit a felelőssége alól, nem játszom el a "megértő" és megalkuvó áldozat szerepét, ellenkezőleg.. felismerem, hogy ha a legkisebb lekicsinylő, számonkérő megnyilvánulással is találkozom, bántanak, és nem félek ennek hangot adni.

Az én életemben én vagyok a legfontosabb.. a testi és lelki épségem, jólétem, békém, örömöm stb.. ha ez megvan, csak akkor tudom a másik embert is úgy szeretni, ahogy szeretném, ha szeretve lennék. Sokáig nem értettem ezt, mert vagy le voltam ragadva a 3 éves gyerek szintemen, aki még mindig kérte azt a szeretetet, ami járt volna neki, vagy pedig átvedlettem egy magamat elhanyagoló és háttérbe szorító megmentő szerepbe, hogy segítsek a másikon, hogy az majd segítsen nekem is, vagy legalább legyen hálás ezért a nemes gesztusért. Közben meg egy bizalom- és önbecsülés hiányos, rettegő, kritikára érzékeny, bizonytalan ember voltam, aki egy szúrós tekintettől összefosta magát, és azt hitte, hogy nem szeretik.

Márpedig az Isten nem ilyen életre teremtett sem engem, sem pedig téged, az tuti.