Színvonal

A Zsuzsinak, aki rég volt, most én is elsütném azt a mondást, hogy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá.

Szinte közhellyé vált, de észre sem vesszük, hogy az a jópofa önmagunk sokszor a béka hátsója alatti színvonalat képviseli, akkor is, ha mintapolgárok vagyunk, vagy úgy érezzük, megvilágosodtunk.

Ez a vonal a határ a szín és a felszín között. Mit engedünk meg magunknak a közösség nyomására, és mit nem.

A Zsuzsinak, aki ő maga sem tudja, hogy volt, most én is azt mondanám, hogy nem kell a béka hátsója alá süllyedni azért, hogy túléljen.

Miért futna vak emberekhez látásért, mikor a világosság eljött már a világba, és ő sem volt rá kíváncsi addig, amíg szorult a hurok.

Miért kérné a figyelmet és szeretetet beteg emberektől, mikor a szeretet itt van már a világban, de ő sem tudta, míg meg nem tapasztalta.

Miért szálljon alá az al világba olyan barátokkal, akik inkább ott tartják őt, mintsem hogy egészségesnek lássák, mikor fent jobb egyedül is a friss levegőn.

A Zsuzsi, aki már nincs, nem engedheti meg magának, hogy visszakapott lelkét hazug emberek elvárásának és manipulációjának szolgálatába állítsa, arra a szintre nem süllyedhet vissza.

Egyszerűen azért, mert meggyógyult. Egészséges lelkületű ember pedig nem éri be egy megalkuvó béka seggével. Puszi..