Szeretlek, mert vagy

Megélhettem mind a kettőt: a számító, ragaszkodó, kihasználó és az önzetlen, csak úgy szeretetet.

Az első tűnik természetesnek, az utóbbit ajánlom mindenkinek.

Az első az, amit általában mintaként tapasztalunk már gyermekként, és ha nem ébredtünk rá a saját érzéseinkre, illetve nem tudjuk azokat kifejezni, nem tudunk belőle kiszállni. Ilyenkor tényleg hazudjuk a szeretetet, ahelyett, hogy bevallanánk, hogy hát néha az agyamra mész, és ez se tetszik benned, de annyira félek egyedül lenni, hogy jóvanazúgy..

Az utóbbi szeretetet ki sem tudom fejezni szavakkal, csak annyit mondhatok, hogy köszönöm, hogy van.. ez az Isten szeretete.. olyan, mint amikor meglátsz valakit, azt sem tudod ki fia-borja, gazdag-e vagy szegény, mi a kedvenc színe, egyáltalán egészséges-e (és őszintén nem is nagyon érdekel), csak szereted.. mert ott van előtted.. ebben a szeretetben a hibák is átértelmeződnek, mert hát, ki tud tökéletesen megfelelni?.. s mert van/vagyok.. szeretem..