Szaktudástalan

Nem értek hozzá, de gyakran a szak áll az emberség útjába, illetve amatőrökből válhatnak igazi profik.

Szaktudás, szakterület, szakember, szakértelem- rögtön társítjuk hozzá a diploma, szemüveg, iroda, presztízs, kitüntetés, elismerés, kiváltságosság fogalmakat, és ezeknél tovább nem is akarunk nézni. Valósággal leragadunk ott, hogy aki szak megbízható és mindentudó, mi több, tévedhetetlen.

Én ezt nem hiszem. Már az gyanús, ha valaki annyira biztos a dolgában, hogy tőlem, egyszeri bonyolultan gondolkodó lánygyermektől nem fogad el semmilyen ellenvetést, és elzárkózik bármiféle keresztkérdés elől. Nem kötekedni akarok, de belekötök a "szaktudásába", mert ha valami igaz, attól biztonságban érzem magam, és béke tölt el.. akkor is, ha csak annyi a válasz, hogy nem tudom.

Másrészt, szak- nem szak, az életben adódhatnak olyan helyzetek, hogy a szakértelmet dobhatjuk ki az ablakon, vagy ellenkezőleg, hirtelen szert kell tennünk rá.

Például, ha tanárként azt látom, hogy a gyermekem befelé fordult, nem kommunikál a környezetével, többnyire egyedül szomorkodik, hiába elemzem, diagnosztizálom és kezelem a problémát a szaktudásommal, a gyermek állapota nem fog változni. Szaktudás ki az ablakon, jön a szülő ember, és megnézi, hogy ő mit nem csinál jól, hol nincs rendben, és meglátja, hogy ja, hát, érzelmileg nem hordozza a gyermeket, vagyis, elél a gyermeke mellett. Hát akkor, nosza egy kis hitelesség, elmondom neki, hogy mi a pálya, hol szúrtam el, és megkérdezem, hogy van-e kedve egyet fagyizni.

Előfordulhat az is, hogy valamihez egyáltalán nem értünk, de jó, ha foglalkozunk vele.

Mondjuk, ha valaki öngyilkossági gondolatokkal küzd, nem igazán mondhatom azt, hogy menjél pszichológushoz, én ehhez nem értek, mert lehet, nem várja meg a pszichológust. Talán én sem tudok rajta segíteni, de hirtelen össze kell szednem minden bátorságomat, jön a "szakértelem", és ki kell találnom valamit, hogy eltereljem a figyelmét a gondolatairól. Kezdő lépésként, jó, ha azt érzi, hogy nincs egyedül, legalább rám számíthat. Ha semmi más nem jut eszembe, megkérdezhetem, hogy mire van szüksége, mit tehetek érte. Ha el akarja mondani, mi bántja, meghallgatom, anélkül, hogy kontráznék vagy "kioktatnék".. ha egyedül szeretne lenni, megengedem neki, de úgy, hogy megkérem, hadd maradhassak én is vele, majd a szoba másik sarkában elolvasgatok valamit. Végül, nem baj, ha kifogyok az ötletekből.. kérhetek én is segítséget.

Azért szívsebésznek se menjen akárki. Azt szívügyileg állni kell gerinccel. Mert, ha nem sikerül a műtét, nem omolhatok össze, és nem kételkedhetek a tudásomban. Másfelől, ha sikeres műtétet hajtok végre, nem szállhatok el magamtól, mert ha a szív Alkotója nem hagyná jóvá a sikeremet, a tudásom mit sem ér.