Spaetzle (emlék irat)

Valami véget ért, és egyben kezdődött is.. más emlékei úgy gyűrűznek a sajátjaim körül, mint évek az élet kör fonalán. Nem úgy vannak a dolgok, ahogy látom őket. Rájuk vetül az egykori gyerekszoba emléktárgyaktól foltos, díszes, színes álomvilága.. egykor minden másképp volt.. de most szépnek és visszakívánatosnak látszik a pillanat mindig változó kaleidoszkopikus képében.
Kiléptem a magam világából, és egy másik, ismeretlen ismerős élettér szippantott magába, mint porszívó a pókhálót.. az én emlékeim labdába sem rúgnak, a más életét élem újra. Megmerevedett fényképek, csecsemőkori tervek, óvodáskori játékok, jegyek és nyelvórák maradványai az iskolából, fiatalkori, csajos nippek, fali díszek, családi fotók és üdvözletek lapokra vésve.. mind azt súgják, elmúlt, elhagyott, a lélek is kiszállt belőlünk.
Nincs itt.. valahol máshol kelt új életre.. itt hagyott emléknek.. egykor fontosak voltunk, most más emlékezik általunk.. letűnt idők barátságokat és családokat összekötő hangulata, lelkülete vet tükröt a jelen idők egyre barátságtalanabb és idegenebb világára, és mozgásba lendíti a nosztalgiázás bemerevedett izmait.
"A németeknek sem volt könnyű, és ezután se lesz az"- sejlik fel bennem a gondolat, miután végighallgatom egy előttem született rokon lélek elbeszélését olyan időkről, amilyet csak filmen láthatunk, ha kíváncsiak vagyunk rá. Megnyílik egy élő emlékezettár, és elém tárul minden, aminek holnap is nyoma marad a lelkemben.
"Holnap Spaetzle lesz ebédre".. és ahányszor ezt a szót hallom, kapok egy szeletet a germán sütöde extra nyelvjárásos kiejtéssel fűszerezett sváb kenyeréből. Az idő a megváltozott élethez lassul, csak az emlékek tartják mozgásban a mozdulatlan akaratot. Minden, mi fontos volt, benn ragadt kopott tárgyak gyűjteményében és a halványuló emlékezet félhomályos pincéjében.
Most abból élsz, amit eddig elraktároztál és felhalmoztál. Tárgyak, szuvenírek, pénz, élmények, emlékek vagy Spaetzle.. mindegy.. ellened vannak, vagy téged szolgálnak.. azok esznek téged, vagy te emészted őket szépen sorban.. nem mindegy. Mi lesz veled, ha már nem lesznek? Mihez kezdesz magaddal, ha elhagynak, vagy elszáll belőlük a lélek?
Ha jól csináltad, hagyod őket menni, és miközben szelíd mosoly ül az arcodra, béke árasztja el a másik embert is. Ha nem csináltad jól, már csak a Spaetzle marad.. amíg arra sem emlékszel, hogy.. mi az a Spaetzle?