Segítő

Nekem mindenki segített, de senki nem tudott rajtam segíteni.

Próbáltam valami jó idézetet keresni a gondolatmenet elkezdéséhez, de egyik sem nyújtott abban segítséget, hogy hitelesen megfogalmazzam, ki a jó segítő, és mi számít segítségnek.

Ezért kezdem azzal, hogy nem az a jó segítő, aki segíteni akar, hanem az, aki hagyja, hogy segítség lehessen mások számára.

Miért mondom ezt?

Természetesen nem az irgalmas szamaritánus vagy az orvosok által nyújtott szolgáltatásra gondolok, amelyre úton-útfélen szükség lenne, hanem arra, hogy mi akarjuk megmondani, hogy mi tudjuk, hogy mi segítene a másikon. Pedig az igazi Gyógyító, Jézus is csak annyit tehetett, hogy az Élet forrásához, a Teremtő Istenhez "térítette" az olyan elveszetteket, mint mi vagyunk.

Ennek fényében még az is nagy segítség lehet, ha annyit mondunk, "Isten tudja".

Én nem tudom, fogalmam sincs, mi a válasz, mi a bajod, mi segítene rajtad, nem tudom, mit tégy.. van az én fejemen is elég baj, ugyanolyan gyenge tudok lenni, mint te. De az, aki teremtett téged, életet lehelt beléd, úgy képzelt el, ahogy vagy, tudja. És ahhoz, hogy megtudd, hogy Ő mit tud, Hozzá kell fordulnod.

Azon is gondolkodtam, hogy milyen a jó segítő. Mert lehet, hogy korábban segítség volt, de később akadály lesz, vagy elgáncsol.

Valószínű már kifejeztem, hogy a túl kedves, nyájas, mosolygós emberektől tartok, mint a tűztől, lehet azért, mert én is ilyen voltam. Így tudom, hogy az ilyen segítők figyelemelterelő hadjáratot folytatnak a saját problémáikról, és gyakran még nagyobb bajban vannak, mint a segítségkérők.

A túl komoly, hivatalos, szakszerű, bemerevedett, láthatatlan glóriával rendelkező segítőktől kiráz a hideg, mert velejáró emberi természetem érzi, hogy nem lehetek alávalóbb, mint ők, hisz ugyanazt a levegőt lélegezzük be.

Akkor mit tegyen a segítő, ha jó munkát akar végezni?

Semmit, ugyanis a jó munkát Isten végzi el. A segítő csak annyit tehet, hogy olyan hiteles, amilyen csak lenni tud, és a lehető legtöbb figyelmet saját maga helyett a másik emberre fordítja.

Miért fontos a hitelesség? Mert, ha én nem tudom kifejezni azt, hogy "ma rossz napom van, megy a gyomrom", hogyan tudom a másik baját megérteni és hitelesíteni?

Akkor a segítségem cigány útra téved, és csak annyit tudok mondani, hogy " á, ez semmi, a nyócker gettójában jobban szenvednek, fogd fel pozitívan.." És a probléma viszi a segítségkérőt a következő pszichológushoz, gyógymódhoz, betegségbe vagy az öngyilkosságba.