Sebezhetetlen gyermekek gyermekei

Senki nem nevezhető felnőttnek vagy inkább embernek, amíg sebezhetővé nem mer válni, vagyis gyermekivé.

Mert aki elég bátor ahhoz, hogy valódi érzéseit megélje, és ki is nyilvánítsa azokat, elég erős lesz ahhoz is, hogy felelősséget vállaljon a saját jól létéért, ezáltal a rá bízott és rá szoruló gyermekéért is.

Így, ha egy sebezhetetlen gyermeknek gyermeke lesz, oda jutunk, ahol most vagyunk. Össznépileg vagyunk érzéketlenné vált, érzelmileg elsívárosodott, elaljasodott dedó társadalom, ahol azt sem tudjuk, hogy ki után kellene igazodnunk.

Tudjuk, még az is aki nem akarja, hogy Isten az embert a saját képmására alkotta, és Jézusban emberré is lett.

De ki akarta látni Jézust haragra gerjedni, dühbe gurulni, türelmetlenkedni, sírni, nevetni, ordítani, félni, aggódni, szenvedni?

Szerintem senki.. akkor se, és most sem. Pedig volt, hogy harag ébredt benne, dühösen űzte ki a zsibárusokat a templomból, néha az agyára ment a sok hitetlenkedő ember, sírva szánakozott a halott Lázár nővérein, és úgy félt a szenvedéstől és fájdalomtól, mint a tűztől, még vért is izzadt.

Végül legyőzte magában az embert, szembenézett a félelmével, és rábízta magát az élő Istenre. Él is tovább, mert ha halott lenne, én nem tudnék most erről írni.

Na, ehhez képest, miért védjük a gyermekkorban felhúzott sérthetetlenségi falunkat, vagy miért építjük azt magunk köré "felnőttként" is, és miért játsszuk robot-zombi módra a menő tökéletes, mindig jópofa rettenthetetlent?

Miért nem viselkedünk egész egyszerűen emberként? Úgy, mint a gyermekek.. ha fáj valami, és sírni kell, sírnak, ha hisztizni, verik földhöz magukat, ha pedig örülnek valaminek, nevetnek úgy, hogy ha nem vigyázunk, mi is elmosolyogjuk magunkat. Így tanuljuk meg magunkba építeni, illetve összekötni az érzelmeket, majd dönteni a sorsuk felől.

A gyermekek (fiúk és lányok) a legsebezhetőbbek, mert kötődésük által ki vannak szolgáltatva a környezetük hatásainak, ezért előfordulhat, hogy lelki védőfalat húznak az őket ért érzelmi bántások ellen. Ezzel elfojtják és nem fejezik ki az érzéseiket, nehogy gyengének és támadhatónak tűnjenek. Vagyis sebezhetetlenné válnak.

Hát, itt nagyon leragadtunk. Mi több, ezt az állapotot nevezzük felelősségteljes és tévedhetetlen felnőtté válásnak, és ezt is adjuk tovább a gyermekeinknek.

Mitől legyenek ők jobbak nálunk? Mitől legyen jobb a helyzet, mint régen?