Kosár
0
0,00 RON
Pszichológia másképp
2026.03.19
Egy Magyarországon ismert pszichológustól hallottam, hogy a lélektanként is ismert tudományág elsajátítása során az egyetemen, a lélekről egy szó sem hangzott el.
Első gondolatként az a kérdés jött, hogy szerinted a tüdő mozgása okozza a lélegzetvételt, vagy azért mozog a tüdő és van lélegzetvétel, mert azt valami vagy valaki előidézi?
Vagyis azért élünk, mert van tüdőnk, amely lélegzik, vagy azért van tüdőnk, hogy segítse azt létezni a Földön, aki a testben lakik?
A pszichológus, aki nem tanult a lélekről, és maradt a kézzelfogható tudománynál, helyzeteket, reakciókat, történéseket, hatásokat, ellenhatásokat, kérdéseket és válaszokat, lehetőségeket és akadályokat vizsgál az anatómia, érzések és gondolatok, akarat és vágyak, genetika, viselkedés, személyiség és környezet fényében.
Vagyis, látja azt, hogy adott a tüdő, mozgásban van, és a cél az, hogy az ember, míg levegőt tud venni, boldog legyen, teljesüljenek a vágyai, és elérje kitűzött célját.
Azonban a pszichológus, akit kezdett érdekelni a kérdés, hogy az ember csak annyiból állna, hogy amíg lélegzik él, aztán megsemmisül, rálép a hit, hiedelmek, hitrendszerek, vallás és spiritualitás kutatásának útjára, és eldönti, melyik irányból értelmezi a lélek fogalmát.
Tehát, elkezdi vizsgálni, hogy van-e valami vagy valaki, aki "élteti" a tüdőt, és a lélegzés megszűnése után nem hal meg, tovább él, és független a helyzettől, környezettől, tanult mintáktól, viselkedéstől, személyiségtől vagy éppen a testtől.
Mindezek után, kérdésre kérdés a válasz: egyetértenél abban, hogy a lélek nem kézzelfogható, nem bizonyítható, láthatatlan a testi szemeknek, de annak, aki hisz benne, teljesen normális fogalom lehet, minden velejárójával együtt?
Vagyis, a lélek hit kérdése, és nem tanulmányozható. Az az erő, amely a tüdőt mozgásban tartja, és élteti.
Arra a kérdésre, hogy melyik vallási vagy spirituális irányzat megközelítése helyes vagy helytelen, nem térek ki, nem ez a célom ezzel az írással.
Csupán arra szerettem volna rávilágítani, hogy a lélek világa nem értelmezhető észérvekkel. Az, hogy elérzékenyülünk egy kedvenc dalunk hallgatása során, jelentheti azt, hogy eszünkbe jutott egy kedves emlék, vagy azt, hogy fáj a szívünk a kedvesünk után.
Az egyik állapotot az agyműködésünk hozhatta létre, a másik pedig a szeretet megélésének valóságából származhat. Ellenben az is előfordulhat, hogy nem tudjuk megmagyarázni, miért sírunk, egyszerűen jólesik az a dallam a füleinknek.
Ezen a ponton megszűnik a pszichológia, mint tudomány, és átveszi a helyét a lélekről szóló hit.
A lélek oyan, mint a szél fújása. Nem látjuk, nem tudjuk merről jön, és hová tart. Ott fúj, ahol akar, és meg nem állíthatjuk.
Csakúgy, mint a lélegzetvétel. Beengedjük, majd kieresztjük. Ha megpróbálnánk elállni az útját, megfulladunk.