Olvasd oda-vissza

Véget ért... mindjárt ott vagyunk... tarts ki még egy kicsit... fogy az erőm, nem bírom már sokáig... hogy jutottunk idáig... tegnap egész jól bírtam a strapát, pontosan 11.oo-kor... láttad a jelet ott a korláton túl, észrevetted, nem... milyen jel az ott... érdekes, nem tudtam, hogy az ember ennyi mindent kibír... ez volt a legnehezebb akadály, mi jöhet még... amikor elindul az ember, nem sejti, hogy mi vár rá, csak reméli, hogy minden úgy alakul, ahogy kell... a legjobban... hogy vagy... örvendek, hogy elkísérsz, legalább nem egyedül koptatom a lábam... nehéz szívvel indultam el, mégiscsak sok munkát tettem bele... otthagytad a régit, nem kis bátorságra vall... az embert néha elkapja, és fűti a kalandvágy... tudod, mindig úgy gondoltam, hogy amíg szomjazzuk az újat, megkaphatjuk a jobbat... mindig erre vágytál, nem... nyugtalanított az a sok helyben toporgás... szavak, amelyekbe élve fulladsz bele... kényelem és biztonság... nem, nem csinálom ezt tovább... változtatok... most vagy soha... itt a lehetőség, hogy megvalósuljon az, ami eddig csak a képzeletemben volt... velem tartasz... van egy ötletem... min töröd a fejed... olyat teszek, amit eddig soha... Elkezdődött.