Nem veled van a baj

Ahhoz, hogy megszabaduljunk a problémától, neki kell mennünk a problémának, vagyis meg kell tanulnunk egészségesen betegnek lenni.

Gyermekként és felnőttként is azt hittem el magamról, hogy velem valami baj van.

Nem vagyok.. elég.. engedelmes, szófogadó, ügyes, rendszerető, szorgalmas, okos, tehetséges, rátermett, felszabadult, önfeledt.. sovány, kövér, magas, alacsony, szép, kívánatos, divatos, menő.. jó gyermek, jó nő, jó testvér, jó barát, jó és tisztességes állampolgár, hasznos tagja a társadalomnak.. tökéletes.

Előfordul, hogy különböző elvárásokkal és hatásokkal találjuk szembe magunkat, amelyek érzelmi és gondolati választ váltanak ki belőlünk. Ezeket vagy felismerjük, és merjük megélni, illetve kifejezni, vagy elfojtjuk, és feszültséggé alakul át.

Ezt a feszültséget és szorongást hordoztam magamban, miközben a kiutat kerestem abból az állapotomból, hogy velem van a baj, és valamilyennek kell lennem, ahhoz, hogy velem ne legyen semmi baj.

Első és legfontosabb lépésként próbáltam úgy beleolvadni és megfelelni a környezetemnek, amennyire lehetséges.. ne is tűnjön fel, hogy "velem valami baj van".. meg ne tudják, hogy titokban komoly témájú könyveket bújok, keresem az élet értelmét, a csillagos ég alatt érzem a legjobban magam, vagy a nagy és igaz szerelemre vágyom.

Ciki, nem ez a trendi, így nem fog senki szeretni.. aggódtam.

Másrészt pedig végigjártam egy sor önismereti, önfejlesztő és önelveszejtő foglalkozást, tréninget, terápiát, kurzust, gyógymódot.. volt, amelyik segített is arra a 10 percre, amíg valaki úgy beszólt, hogy rögtön el kellett volna veszítenem a magamra erőltetett jóságot és türelmet, és haragomban akkorát kellett volna ordítanom, mint egy oroszlán.

Nem tettem, mert azt hittem, hogy akkor velem van a baj. Hiszen a jó emberek nem üvöltöznek, mint a sakál, pláne nem haragszanak. Főleg nem szülőre, testvérre, szomszédra, házastársra, barátra, tanárra, elnökre.

Pedig, de igen. Minden érzésnek, amely bennünk felébred, létjogosultsága van. Nem hiába került oda, valami kiváltotta, és ha nem csípjük el még frissiben, gyökeret ereszt, és csapódik ott, ahol és akire tud.

Tehát, nem veled van a baj. És sok esetben nem kell ahhoz meditálnod, hogy veled semmi baj ne legyen.

Gyakran a választásainkkal van baj, hogy velünk semmi baj ne legyen.

Könnyű mondani, én is a páncélom mögül pislogtam a világra. Addig, amíg ez az állapot elviselhetetlen lett, és élni akartam. Hosszú belső munka után most fogadtam el magam annyira, hogy ezért senki feltételes szeretete ne számítson, hanem az, hogy én hogy vagyok éppen. S ha éppen dühös vagyok, akkor az van.. mondjam vagy mutassam?

UI: felmerült bennem a kérdés, hogy miért osztom az észt, nem tudnék én is normálisan élni, mint a többiek? Most nem, hiszen elég "hülye" vagyok ahhoz, hogy ezt csináljam. Különben is, mindig bátor akartam lenni, hátha így is sikerülhet.