Nem fogadlak el, úgy ahogy vagy

Ezt az írásomat olyan szeretettel írom, mint még eddig soha.

Haragudj meg, de nem fogadlak el, úgy ahogy vagy.. legalább történik veled valami, és felismered, hogy haragudni is tudsz. Aztán kiadod magadból, és megnyugszol. Megértem, hogy így reagálsz, a te helyedben én se tudnék másképp. Végül talán meglátod, hogy miért mondtam ezt neked.

Párszor belefutottam ebbe a kijelentésbe, hogy "én ilyen vagyok, engem így kell elfogadni..", és a válaszom nem az lett volna, hogy jó, hanem az, hogy "hát akkor fogadjon el téged az, aki akar, nekem így nem kellesz". Hallom a kérdésed, hogy "ez milyen szeretet?" A válaszom szintén egy kérdés, hogy "miért kellene elfogadnom valakit úgy, hogy nem csak magának árt, de az én határaimat is sérti, és bánt?"

Én is mindig arra vágytam, hogy úgy szeressenek, ahogy vagyok, és ez természetes emberi szükségletünk. Azonban különbség van aközött (ide bármit írhatnék), hogy elfogadnak például, mint bonyolult, hétdimenziós művészlelket, vagy mondjuk úgy, hogy vérig sértegetem az embereket a lehúzó beszólásaimmal, illetve szétcincálom az egészségemet a túlzott alkoholfogyasztással.

Mint szeretetre és elfogadásra szomjazó lélek, az utóbbi esetekben egyenesen megkérném a körülöttem lévőket arra, hogy legyenek szívesek, tiszteljenek meg azzal, hogy szeretnek. Ez azt jelenti, hogy húzzák meg nyugodtan a saját határaikat velem szemben, és ne engedjék, hogy ezt a fajta viselkedést tovább folytassam. Így biztonságban érezném magam, és a viselkedésemmel nem kellene még jobban felhívnom magamra a figyelmet.

Megértem, ha szomorú vagy, és jól esik legalább egy pohárka, de azt nem fogadom el, hogy szomorúságodban rendszeresen leiszod magad a sárga földig, és a hátamon viszlek haza. Nem fogadom el, hogy tehetetlenkedsz a sérelmeidben, és az én életemet is megkeseríted ezzel. Elújságolom neked, hogy ha képes vagy kitölteni a pálinkát, arra is képes vagy, hogy szembenézz azzal, hogy miért vagy szomorú, és változtass rajta.

De mi van, ha ezt nem mondom el neked, és hagyom, hogy borvirágos orrot növelj, a májadból szivacsot csinálj, és feldúld a családi békét? Hát, akkor, sajnos nem szeretlek, mert sajnos magamat se szeretem annyira, hogy ezt ne engedjem meg magammal szemben. Ezért előbb magamat kell szeretnem ahhoz, hogy téged szeretni tudjalak. Ez amolyan emberi tulajdonság, és ha szeretlek, azt látom benned, aki lehetnél.. ember.. forma.