(NE) segíts!

Ha nem ütöttem volna meg a bokámat, azt mondanám, hogy mindenki, aki segít jó ember, és aranyba kéne foglalni érte. Ám, a bokám fáj, mert megütöttem, ezért azt mondom: lópikulát!

Találkoztam ezzel is, azzal is, ilyennel is, olyannal is, hivatásossal és amatőrrel, szakemberrel és laikussal, pénzért dolgozóval és önkéntessel; észben úgy, hogy kértem, másrészt meg úgy, hogy nem kértem segítséget.

Ti is azt gondolnátok, hogy a "segítő" emberek azért vannak, hogy segítsenek? Én is azt gondoltam mostanig. Azonban, most úgy vagyok vele, hogy hogy akar segíteni valaki, ha csak egy szóval is nem mond igazat? Ha mismásol, és önmagát fényezi?

Volt, hogy kértem segítséget, és nem kaptam.  Volt, hogy nem kértem segítséget, de akarták adni. Ha adják, fogadd el, mondják, de azzal, hogy rám erőltetik a segítséget amikor nem kérem, hátráltatnak, mert nem tanulom meg a tanulnivalót, és újból belekerülök ugyanabba a helyzetbe. Ha nem segítenek, amikor kérem, dettó ugyanaz a helyzet: vagy lejjebb csúszok, vagy kénytelen vagyok egyedül kimászni a bajból.

Végső megoldásként fordulhatok az igazi segítőhöz, Jézushoz, aki azt mondta, hogy menjünk Hozzá, ha elfáradtunk, és sok terhet cipelünk. Nem kell rá időpontot kérni, ingyen van, kiöltözni sem kell, és nem kell a patikába futni gyógyszerért. Kunyerálni, mosolyogni, óvatoskodni, magázódni, összeszedni magunkat, begyakorolni a szöveget sem szükséges, elég, ha adjuk helyzetbéli önmagunkat. Ha elhisszük, hogy ez működik, a segítség egy életre szól.