Mit érzel?

Totális érzelmi analfabéta voltam, ami azt jelenti, hogy éreztem, hogy érzek, de nem vettem tudomásul, elfojtottam, illetve letagadtam az érzéseimet.

Ennek az a leegyszerűsített oka, hogy gyermekként nem volt szabad sem szomorúnak, sem pedig vidámnak lennem. Ha szomorú voltam, egyrészt nem vetett jó fényt a környezetemre, másrészt volt kin mindjárt "segíteni", és ettől többen fontosnak érezték magukat. Ellenben, ha vidám és önfeledt voltam, előfordult, hogy letörtek valami "szomorú" elvárással, szabállyal, vagy egyszerűen nem volt rá senki kíváncsi. Így megtanultam az érzéseimet nem komolyan venni, lehetőleg nem kifejezni, ad absurdum nem létezőnek tekinteni.

Ez oda vezetett, hogy a gyűlöletet összetévesztettem a szeretettel, a közönyt az egyetértéssel, a kedveskedést a kedvességgel, a szexet a szerelemmel.., és ha öröm volt bennem, bűntudatot éreztem, dühösnek lenni pedig egyenesen bűnnek számított..

Legyen az a test vagy a lélek reakciója a külvilágból ért hatásokra, érezni áldás, addig se vagyunk robotok.. Az még jobb, ha tudatában vagyunk annak, hogy mit érzünk, hab a tortán pedig, ha ki is merjük azt fejezni függetlenül a következményektől..

Aki pedig doktorizni szeretne érzésekből, próbálgathatja az együttérzést másokkal, hogy milyen lehet a másik bőrében lenni..

Mostanra beleálltam az érzéseimbe, és élem azokat (még tanulom a helyes kifejezésüket). Ez örömmel és békével tölt el. Te mit érzel most?