Mindenki azt mondja

Tudjuk, még a csapból is az folyik.. de én nem azt mondom.

Azt mondom, hogy stresszelj nyugodtan, és add át magad a problémáidnak. Van elég, s nem elég, hogy alig látsz ki belőlük, még a fejedet is azzal tömik, hogy ne stresszelj, és ne legyenek problémáid.

Ki mondja meg neked, hogy ne stresszelj, és hogyan ne tedd? Az, aki szintén stresszel, vagy úgy tesz, mintha semmi baja nem lenne?

Én azt mondom neki, hogy ilyet ne mondjon, mert ő tudja a legjobban, hogy stresszel, ezért ne mondja neked sem, hogy ne stresszelj, mert honnan tudhatná, hogy milyen az, ha valaki nem stresszel?

És, ha már itt tartunk, hogy jövök én ahhoz, hogy megmondom neki, hogy ne mondja, hogy ne stresszelj? Hát tudom én azt, hogy milyen szándékkal teszi? Lehet, hogy éppen tényleg nem stresszel, és azt szeretné, ha éppen te sem stresszelnél. Honnan tudhatnám, hogy valóban tudja mi a stresszmentes élet titka, és el akarja árulni?

Továbbá, miért mondanám azt, hogy stresszelj nyugodtan, amikor tegyük fel, te nem akarsz stresszelni? Hogy esik neked, hogy az ellenkezőjét mondom annak, ami éppen van? Nem olyan érzés, mintha azt mondanám, hogy az nem igaz, ami nálad éppen van?

Ezért csak azt kérdezhetem, hogy ki a megmondója a te életednek? Ki szólhat bele kérdezés nélkül abba, ami veled történik? Miért ne stresszelhetnél, ha már úgyis stresszelsz? Hisz jogod van ahhoz, hogy megéld azt, amit élsz.

Én azt mondom, hogy az igazság olyan, mint az injekció: először menekülsz előle, fáj, de miután megkaptad, olyan jó még sosem volt.

Végezetül, elmondom neked, hogy mikor mit csinálok: stresszelek, haragszom, szorongok, félek, örülök, nevetek, írok vagy megmondok. Miért csinálnék másabbat annál, amit éppen csinálok? Főleg, miért mondanék teljesen mást, mint ami éppen van? Oszt, te döntöd el, hogy hiszel nekem, vagy nem. Kiváltképp, te felelsz azért, hogy hogyan döntesz.