Miért nem lettem pszichológus?

Őszintén azért, mert nem szerettem tanulni.. na meg azért, mert úgy éreztem, az ember alkotta tudomány úgysem lenne elég arra, hogy hatékony gyógyító lehessek.. ahhoz már az Isten kell, őt meg nem ismertem.

Azt mondják, aki pszichológus akar lenni, az saját magán akar segíteni (Freud megállapítaná, hogy tudat alatt a saját lelkivilágát akarja rendbe hozni, de itt most Freud helyett én gondolkodtam, mert ez lett volna az én szándékom is)

"Majd segítek a szegény elárvult, eltévelyedett, szomorú, szenvedő, lelki beteg embereken, és akkor nem lesz több szenvedés a Földön, mert meg fogják látni, hogy én mennyire nagyon tudok segíteni".. álmodoztam, de mikor megláttam a vastag pszichológia könyvet, amit a tanári szakmához is túl kell élni, elment a kedvem.. ez nekem sok, nincs kockafejem, hogy ez mind beleférjen..

Mindig is együttérző, megértő, másokat felemelni akaró ember voltam, de nekem volt szükségem segítségre.. Ritkán éreztek együtt velem, néha egyedül éreztem magam a gondjaimmal, és ha felemeltek, azért volt, hogy szedjek le valamit a szekrény tetejéről.

Így ahhoz képest, hogy pszichológus akartam lenni, én jártam folyton segítőkhöz, amíg senki nem tudott rajtam segíteni, csak az az igazság, amely eddig életben tartott.. hát ki értene jobban a saját teremtményéhez, mint az élő Isten?

Kezelésbe vett végtelen türelemmel és kiapadhatatlan szeretettel. Kigyógyultam egyből, beleestem a másikba, felhőtlen volt egyszer, másszor sötét verem aljának az alja.. egy időben egyedül kapálóztam, máskor emberek húztak ki a völgyből. Az igazi gyógyulás akkor következett be, amikor elengedtem a bujkálódást a lelkem elől, és élni kezdtem azt, ami és aki vagyok..

Ha hozzám jössz, meghallgatlak.. adok rá lehetőséget, hogy te is meghallgass.. rád figyelek, és teljes mértékben megértelek, mert nem könnyű, amin keresztülmész.. ha adhatok bármit is, saját leszűrt megéléseimből adhatom, és tanulságként elfogadom azt, amit te mondasz nekem.. közben hálát adok a Teremtőnek, hogy adta a szavát viszonyítási pontként.. anélkül vakok lennénk, és a sötétben tapogatóznánk.. azzal meg nem csináltunk semmit.