Levi a Tán (horror)

Amíg kisvárosomban és tán a nagyvilágban sem másképp, nem megszokott módon zajlik a megszokott élet.. maszatos kisfiú egyedül mászkál a leparkolt autók között, két lépés az úttest.. vastag cigány lány ostorral csettintget a járókelők orrába, de ha észreveszi magát, bocsánatot kér.. társaságok, szekták, egyesületek, közösségek, szomszédságok vesznek össze, békülnek ki, nyalják egymást elölről, és nyesik egymást hátulról a betonba (Gyergyóban szurok) vésett szokásaik és íratlan szabályaik mentén a béke és összetartozás nevében, addig LeviaTán ámokfutást rendez és szedi áldozatait.. ismertető jele: élő halott.

Régebb akkor szerettem a horror filmeket, amikor nem voltam kiegyensúlyozott lelkiállapotban, vagyis békétlenségben éltem. Ilyenkor jól esett az élettől rettegő lelkemnek egy szörnytől való rettegés.. legalább megmagyarázhattam magamnak, hogy na ez, ez félelmetes, ettől rettegek. Most rá sem kell kattintanom egy horror linkre, az élet rákapcsol az ingyen wifire, és liveban adja a hátborzongató műsort.

LeviaTán, mutasd magad.

Kiskorom óta szeretnél elhallgattatni és tönkretenni, langyos középszerűségbe, könnyű megalkuvásba, szívszorító félelembe, sötét vakságba és pusztító, égető fájdalmaktól való szenvedésbe taszítani, és nem adod fel. Születésem óta el akarsz tenni láb alól, lasszóval veted a hurkot a nyakam köré, vágod alattam a fát, hozod rám a poklot, szorítod a kést a torkomhoz.

"Ne higgy az Istenben.. nincs.. és ha van, milyen Isten az, amelyik hagyja, hogy értelmetlenül szenvedj?".. mantrázod a jelmondatod a fejemben, s ha ez sem elég, jössz az éjszakai álmaimat szétbarmolni, elveszel tőlem minden és mindenki mozdíthatót és becsaphatót, és azt akarod elhitetni, hogy az álmaim nem válnak valóra, Isten nem szeret, és nem adja meg azt, amit nekem szánt.

Szép próbálkozás Levi a Tán, de ma nem fog sikerülni, gyere vissza holnap. Úgyis visszajössz. És megpróbálod megint, amíg be nem teszem előtted az ajtót. Amíg azt nem mondom, hogy minden, ami nem az Élet szavának igazságához igazodik, a hátam mögött, és én csak felfelé, befelé és előre nézek.

Ez az írás megtörtént, valós, a lélek szintjén zajló eseményeken alapul, létezése tagadhatatlan, káros hatása vitathatatlan. Amennyiben számodra ez olyan, mint egy fantázia film, amelyet a saját fejemben forgatok, gratulálok, két lábbal állsz a földön, csak a láthatóban és a Müller Péter idézetekben hiszel.. téged nem lehet becsapni. Azonban ez elmúlik. Milyen is az, ami elmúlik?