Le a boszorkánysággal

Ha harc, hát legyen harc.

Akkor most támadva védekezek.

Mondták már rám, hogy boszorkány vagyok.. na ne ijedjek meg, csak fehér, s az jó. Erre egy szemrebbenésnyit megnyugodtam. Legalább a kissé nagyobb kiterjedésű orrom ellenére nem látszom fekete seprűlovasnak, s az egóm suttogva kikérte magának, hogy őt rosszindulatúnak és a sötét oldal odúlakójának nézzék.

Ha már mindenképp mesefigurába akarnak öltöztetni, stop a sellő, amúgy is egész nap vízben lennék. Ott szabadjára engedhetném a képzelőerőmet a sellőfarkam széles csapásairól és foszforeszkáló pikkelyeiről. De minek, ha jót úszhatok, és érezhetem a víz hűvösen melengető simogatását?

Szóval, nem.. sem fehér, sem fekete boszi nem vagyok. Hiába, hogy olyan megérzéseim vannak, hogy Ripley hadnagy is kiszólhatna tanácsért az Alienből, attól még nem fogok neki béka kuruttyot keverni szamárfarokszőrrel főzött patkányfog főzelékkel.

Pláne, nem olvasom rád a napi horoszkópot megtoldva egy Paulo Coelho idézettel. De még azt sem láttad tőlem, mióta tényleg hülye lettem, s nem csak mondom, hogy valamilyen Biblia idézettel hozakodom elő, hogy kiűzzem belőled az ördögöt. Elég csak egy írásomnak megjelennie az üzenőfaladon, s jönne, hogy falra mássz mielőtt nem olvasod el.

Szóval, nem sikerült gurucsa(j) lennem, ha egyáltalán nem hat rád semmi abból, amit mondok.

Nem leszek szeretője, és nem fekszem össze olyan ezo-spiri-ultra megvilágosodott és átszellemült, netán megdicsőült, tanokkal, elméletekkel, irányzatokkal, eszmékkel, amelyeket emberek találtak ki, akkor se, ha azt mondják rá, hogy az égi eredetű megértés, látás, üzenet vagy tanács. Én ebben nem hiszek. Sellő természetem ellenére szilárdan földhöz ragadt vagyok, amikor élet-halál kérdésről van szó.

Persze, lehet jó ember valaki, ha a csakraműködését próbálja helyrehozni, ahelyett, hogy szembenézne a ténnyel, hogy utálja a férjét vagy a feleségét. És meg lehet dicsérni azt, aki minden nap gyónik, vagy tízessel zárja az orvosi egyetemet, miközben azt sem meri bevallani saját magának, hogy fél a sötétben.

Lehet-e jó az, aki hazugságban akar maradni akkor is, ha hallott az igazságról?

Elég pánk hagyományfelrúgó természettel áldott meg a Teremtő, így még azt sem lehet rám mondani, hogy vallásos, ájtatos (ál)szentszűz volnék. Ebből az állapotból is helyrepofoztak, mert az evangélium nem arról szól, hogy pózba vágva magunkat haptákba állunk, és kötelező vallást csinálunk az élet Teremtőjéből.

Az evangélium arról szól, hogy ne te találd ki, hogy miről szól, hanem engedd, hogy az igazság és az élet élje magát a te életedben is.

Hát mitől lehetne jobb kedvre derülni, mint az örömhírtől? Melyik Müller Péter, Buddha vagy György Zsuzsanna idézet tudná túlszárnyalni az Élet szavát?

Ehhez képest tegye mindenki a boszorkányságot oda, ahova akarja. A végén úgyis oda kerül, ahova való.