Kutyasztori

Jó székely lévén, mindig azt mondtam, hogy a kutyáktól jobban félek, mint a medvétől.. talán azért, mert a medve kiegyensúlyozottabbnak és nyugodtabbnak tűnik, mint sok kutya.. ha kell, ha nem ugatnak, és úgy tesznek, mintha minimum a bokámat akarnák lerágni..

Mígnem történt egy szép napsütéses hideg napon, hogy egyedül indultam útnak a kedvenc 6 km-es forrásom felé.. nem annyira friss víz, inkább "út" hiányom volt, ami nálunk felé arról híres, hogy medvék is előbukkanhatnak az erdők magasságából a fészes élménygyűjtők nagy örömére és a helyi termelők nagy jedtére..

Félúton medve még sehol, azonban egy nyitott kapus udvarról ádázul ugató kutyák közeledtek, ahogy haladtam az út másik oldalán.. a nagyobbik kezdte, nagyon határozottan eldöntötte, hogy ellenség lehetek, s a kisebbik a nyomában csaholva, vicsorítva.. talán többen is voltak, úgy tűnt, mintha nagy veszély fenyegetne, mert a szívem is majd kiugrott a helyéről.. ennyire sose tapasztaltam, hogy van szívem..

Inamba szállt az út lendülete, de valamiért nem hallgattam azokra, akik azt mondják, hogy ugató kutyákra meg kell állni.. mentem tovább, gondoltam lesz, ami lesz, ez a megtestesült legrosszabb rémálmaim egyike, ha most kell elvéreznem a jeges aszfalton, legyen.. olyasmi élmény volt, mint, amikor a kórházban az életem megmentésére vártam jó adag morfiummal a véremben.. valahogy bíztam, hogy minden oké lesz..

A nagyobb kutya odaért hozzám, ugatva nézte, ahogy elhaladok mellette, s egyszer csak előbukkant egy nagyobbiknál is nagyobbik.. jött felém csendben, nyugodtan, és ahogy odaért, fejét lesütve sunyított rám, és megalázkodva kérte, hogy adjam tudtára, én vagyok a főnök, és bizonyítsam be, hogy nem ellenség vagyok, hanem "gazda".. Megsimítottam a fejét, és látván ezt a másik, követte a "vezér" példáját, elkérte a fejsimizés adagját, majd együtt visszaoldalogtak kiindulási helyükre..

Hát, de a teremtés oldalbordájának éreztem magam akkor, ez má dá.. hirtelen uralkodtam a teremtett dolgok fölött, és enyém volt a Gyilkos-tó felé vezető útszakasz a hozzá tartozó téli tájképpel együtt.. ha akkor jött volna egy medve, azt mondtam volna neki, ne fáradj pajti, épp most mentem szembe a legnagyobb félelmemmel, semmi újjal nem tudsz meglepni..

Ilyen meglepetéseknek azért örülök, mert nulla erőfeszítés nélkül kapok olyan leckéket az élettől, amelyek azt mutatják meg, hogy legyen bár emberállat vagy állatember, a teremtésben mindennek rendeltetett helye van, kivéve a félelemnek a szívemben.. az valahogy nem oda való, mert ha oda való volna, nem lehetne kiűzni onnan.. márpedig ott és akkor csoda történt.. félve nem féltem a kutyáktól..