Különös szerelem

Különös szerelem ez.

Menekültem előle, mint préda a ragadozó elől, aztán mégis megadtam magam neki. Sosem volt szimpi, de úgy vonzott, mint vastűt a mágnes, és engedtem a csábításának.

Én és a gettó elköteleződtünk egymásnak. Ő éles tükröt mutat arról, hogy milyen vagyok valójában kendőzetlenül, pőrén, szépítés, mosolygás, álomképet mutatás nélkül, én meg veszem az adást, és elfogadom, olyannak, amilyen.

Kedvelem a rokonát is, a békés, ám vad, varázslatos, de mégis a pusztulás dögszagától bűzlő természetet. Nem erőlteti az életet, és keblére öleli a halált.