Kicsi vs. nagy

Egy doktori diploma és 25 év tapasztalat begyűjtése után különböző állapotú és korú emberekkel, elmondhatom, hogy.. á, nem.. de elmondom, hogy nincs különbség kicsi és nagy baj, enyhe és súlyos trauma között.. ha helyzet van, akkor az van, és foglalkozni kell vele.. lehetőleg minél előbb, és a fajsúlyának megfelelően.

Bizonyítás kényszeres világunkban nem igazán értjük, hogy miért lenne bajunk, ha a tizedik éjszakát forgolódjuk végig, vagy sehogy sem sikerül elmosolyogni magunkat egy vicces jelenetre. Azt meg végképp nem fogjuk fel, hogy a másik miért panaszkodik folyton, mindene megvan.. hát, miért nem él, egyszerűen?

Mi bajunk lenne? Csak a kávét vedeljük literszámra, napi minimum cigaretta adagunkat már négy csomagra emeltük, a mobiltelefon nélkül nem találjuk a helyünket, egyre több fiatal közlekedik fülhallgatóval a fülében, tonnaszámra nyeljük a cukrot, és mindenre csak azt mondjuk, "nem nagy ügy, ilyen az élet".

Ahhoz, hogy egy tragédiát elkerüljünk, ki kell tudnunk mondani, hogy ez az ügy nagy, és fontos foglalkozni vele.

Ám kinek mi a kicsi, és mi nagy probléma?

Mert lehet, hogy egy 5 éves kislánynak az a legnagyobb szívfájdalma, hogy elvesztette a kedvenc plüssállatát, amelyet mindig mindenhova magával vitt (vele akkor is biztonságban érezte magát, ha a környezet nem volt biztonságos), és a másik 5 éves kislány meg sem rendül a szobájának porrá égése láttán, mert ott van a szeretett anyukája mellette, aki mindig megvigasztalja.

Továbbá, előfordulhat, hogy egy 25 éves férfit nem hat meg az első állásának elveszítése, mert annyira biztos a képességeiben, hogy tank módjára hasít az új álláslehetőségek felé, míg egy 50 éves férfi, akit kirúgnak 20 éves munkahelyéről, összeomlik, és az ivásba menekül, mert úgy érzi, esélytelen megtanulnia egy másik szakmát ("nem viszed semmire, fiam" nevű bogár a fülben).

Tehát, egy "kisebb" baj megtapasztalása, mint az ujjunkon ejtett vágás seb vagy egy csúfolódó szó az iskolában, fájdalom, szomorúság, harag, düh, csalódottság, szorongás, akár félelem megélése tekintetében ugyanolyan mértékű lehet, mintha egy szerettünket a szemünk láttára lőnék agyon, vagy ha egy életre lebénulnánk.

Mind a négy probléma keletkezési körülményei, a lélekre tett hatása és eredménye súlyos lehet, ha nem foglalkozunk vele, elbagatellizáljuk, szőnyeg alá söpörjük, elfojtjuk. Ugyanakkor viszonylag könnyebben viselnénk mindet, ha tudnánk, hogy bajunkkal nem vagyunk egyedül, és biztonságban megélhetjük azt, ami bennünk zajlik.