Kicsi óriás

"Én ehhez kicsi vagyok", és ha ezt kimondom, nem tudnék nagy dolgokat írni, s más lenne a sorsom. Tehát ilyet nem mondok, hadd tudja a világ is, tehetséges vagyok, s használom, akkor is, ha nem jár érte jutalom.

Ha most te úgy hiszed, hogy kicsi vagy beleszólni a nagyok dolgába, elárulom neked, hogy én is ebben a hiedelemben nőttem fel, és éltem egészen addig, amíg akkorára nem nőttem, mint Dávid, amikor leparittyázta Góliátot.

Jó nagyképű is lettem- gondolhatod-, hogy ilyen merészeket állítok magamról, de azt csak azért gondolhatod, mert még kicsinek érzed magad ehhez. Pedig miért ne lehetnél te is Dávid, aki nem csinált be a pelenkába, ha Góliát megjelent előtte, vagy a Ferrariját villogtatta az egész város előtt. Jó gyenge lehet, ha mindenhova vontatni kell.

Ezért fordulhat elő az, hogy általában mindenki a "háta mögött" okos óriás, és zuvatol, mintha a világ összes ideje az övé lenne, de ha szembetalálkozik a beszéd tárgyával, összemegy, mint pamut pulóver a mosógépben, és egy gyenge "jó napot kívánok, hogy teccik lenni" után alig várja, hogy eliszkolhasson.

Az iskolában ha mást nem is, de azt jelesre megtanultuk, hogy kuss a nevünk. Csak akkor hagyhatja el hang a szánkat, ha felelünk, vagy kicsapnak szünetre. "Kicsik vagyunk", hogy egy tanárnak, igazgatónak, elöljárónak, felnőttnek ellent mondjunk- tanították-, és mi elhittük.

A mai fiatal generációval ez a trükk nem működik.. jobban kikövetelik, hogy embernek nézzék őket. Hiszen ér nem egyetérteni a szülővel vagy bárkivel, sőt, néha ajánlott, hogy egészséges önálló életet tudjunk élni. Az más kérdés, hogy ismerjük-e, és/vagy meghúztuk-e a tisztelet és tiszteletlenség, illetve pofátlanság közötti határvonalat.

Gyakran előfordul, hogy elégedetlenek vagyunk valamivel vagy valakivel. Főleg a választások után három nappal. S hát, mitévő legyünk, szembejön a szomszéd, megkérdezzük, hogy van, oszt megengedjük a panaszcsapot, vagy kihasználjuk a nagycsaládi ünnepi ebéd adta lehetőséget, hogy előadjuk a politikai, szociális, pedagógiai és technikai szakértelmünket mindenről is.

Sok kicsi nem megy sokra, főleg, ha nem lettek kicsi óriások. Kicsi óriásnak lenni kiváltság. Azok kiváltsága, akik nem akarnak félni még a saját árnyékuktól is, ezért úgy döntenek, hogy meggyógyulnak. Miből? Az az ember, aki ismétlődően panaszkodik, pletykál, keveri a sz..rt, másokat lejárat, átkozódik, nem egészséges. Ellenben az, aki képes mindenért hálát adni, meghallgat, biztat, és őszintén elmondja szemtől szemben a búját, baját, bánatát de még örömét is, kicsi óriássá nő (a szememben).