Ki a gödörből

Nem a szülővárosomra és az utcáira gondolok.. mostanra elfogadtam azt a tényt, hogy random le is zuhanyozhatok, ha egy szemellenzős, siető autós elhalad mellettem egy gödrön át..

Nagyobb gödörből kászálódom ki, és azért teszem hozzá, hogy az élő Isten segítségével, mert egyrészt így van, másrészt meg ember annyiban nem tud segíteni, csak rávezetni, hogy szinte mindannyian ettől szenvedünk.

A családi minták és hagyományok lelket behálózó, mérgező és életeket taccsra tevő gödréből pislogtam ki, és nyújtottam a kezem, mint Gollam, hogy szegíccég, nem akarom úgy csinálni, ahogy az őseim, s hát, csak úgy csináltam, ezért voltam a gödörben.

Az rejtély, hogy miként tudtam olyan viselkedési mintákat átvenni a női családtagoktól, amik már születésem előtt léteztek, de tény, hogy mostanra látom ezeket, és van lehetőségem átírni őket. Olyan, mintha megláttam volna a kötelet, amely ott lógott az orrom előtt, de egy kígyóhoz hasonlított, aztán természetesnek tűnt, hogy az is a gödör része.

Hogyan kezdődött? Az úgy volt, hogy nem éreztem jól magam az átörökített bőrömben, és gyanússá vált, hogy ugyanabban a pocsolyában tapicskolok, amiből úgy véltem, kiszálltam. Lélekben. Mindig is tiszta elképzelésem volt arról, hogy milyen életet szeretnék élni, és egyre azt éreztem, hogy amilyet élek, az az, amilyet sose szerettem volna. Gödör.

Így esett, hogy az Isten elé álltam (oké, hogy lehet egy láthatatlanság elé állni, és nem az oltár előtt.. vagyok olyan hülye, hogy ezt is bevállaltam), s azt mondtam, ebből elég volt, itt fuldoklom, sötét van, nem látok, gyújts lámpát.. azt mondtam, vezess az új életembe, nem kell a gödör.. lélekben.. elindultam a keskeny úton már "egyedül", Richtung otthon.

Hogy történik ez? Szembe süléssel, ami pirulással kezdődik, majd harmadfokú égési sérüléssel folytatódhat, ha nincs az a hűsítő forrásvíz, amely csak azért buzog, hogy ne haljak bele. Jönnek emberek, régiek és újak.. bumm.. máris 100 már létező sebből vérzek, intenzív osztály, rehabilitáció, gyógyulás.. kis idő múlva kezdődhet elölről, de minél inkább átrágom magam a nehezén, annál inkább tudom kezelni a helyzetet, mint az az ember, aki már nem gödörlakó.

Ez hogy lehetséges? Úgy, hogy nem bujkálok a saját érzéseim és gondolataim elől, nyakon csípem, megélem (nem mondom a haragomnak, hogy ejej, buta harag, nem szabad Zsuzsikát bűnbe taszítani, hanem jól kiengedem a gőzt, ha kell párnát püfölök), majd elengedem őket, úgy, hogy maguktól elmennek. Ez azért jó, mert ha vállalom a saját pöcegödrömet, meg tudom bocsájtani a másét is.

Amennyiben sikerült minden bekezdésben elolvasni a gödör szót, gratulálok, a nyereményed egy féljegy az új életedbe.. jó utat!