Kegyes hazugság

Én is akartam hinni benne, hogy menthessem a bőrömet, ha olyan helyzetbe kerülök, amelyben nem szívesen nézek szembe magammal és a gyengeségemmel. Majd füllentek valamit, vagy elterelem a szót, kitalálok valami frappáns viccet, hirtelen támad egy ellenállhatatlan ötletem, vagy elslisszolok, és megmenekültem a kínos lebukástól, számonkéréstől, szemrehányástól, érzelmi manipulációtól, bűntudatkeltéstől, a nyugalmam elvesztésétől és egy újabb stresszforrástól.

A rossz hír az, hogy ez nem így működik. Egyrészt azért, mert a kegyes hazugság is hazugság, és mint olyan, messzire eldob az élettől. Másrészt minél inkább kerülöm a bajt, annál nagyobb bajba sodrom magam és a másik embert. Vagyis minél több szennyest halmozok fel, annál több lesz a mosnivalóm. Bármilyen kegyetlenül hangozzék is, az élet igazság, ezért, ha hazugságban töltjük, haldoklunk, végül meghalunk.

Egy gyermek hamar eltanulhatja a füllentés módszerét, hogy akaratát érvényesíthesse. Ez akkor válik maradandóvá és veszélyessé, ha a szülők ezt nem veszik észre, vagy nem változtatnak a gyermekhez fűződő kapcsolatuk minőségén, illetve maguk is hajlamosak elhallgatni az igazságot mert egyrészt ők is így nőttek fel, másrészt pedig hozzákeményedtek a világ farkastörvényeihez. Ez azért baj, mert egy társadalom egyénekből és családokból áll, és ha valami elterjed kicsiben, el fog terjedni a nagyban is. Ekképp tud egy egész társadalom hazugságra épülni, s csak idő kérdése, hogy mikor bukik el.

Ha nem akarjuk a másik embert megsérteni, ránk haragítani, elrontani a napját, vagy nem áll szándékunkban megölni benne a reményt, "megkegyelmezünk" neki, és nem az igazságot mondjuk el neki, hanem az ellenkezőjét. Szerintem erre mindenki tudna példát mondani a saját életéből, én is. Durvább esetekben előfordul, hogy egy családtagnak nem mondjuk el, hogy haldoklik, inkább kecsegtetjük a még hosszú élet reménységével, vagy egy havernak nem valljuk be, hogy nem szívesen látott vendég, ehelyett találka helyet változtatunk a tudtán kívül.

Mindannyian tudjuk, hogy nem esik jól, ha hazudnak nekünk, akkor sem, ha fájna az igazság. És miért nem esik jól a kegyes hazugság sem? Azért, mert minden, ami nem elfogadás és szeretet, rosszul esik, bánt és fájdalmat okoz. Jobb, ha elmondjuk a mamának, hogy mi a diagnózis, de mi ott vagyunk vele, és segítünk, ahogy tudunk. Illetve, inkább közöljük a haverral, hogy ha folyton kiröhög mindenkit, elbúcsúzunk tőle, minthogy később kiderüljön az igazság, és a lelkünkön száradjon a másik frusztrációja vagy tízezrekbe kerülő terápiája.

Végül felvetődhet a kérdés, hogy mi az igazság, ha már azt kell mondani? Egyetemesen az életet teremtő Isten szava az evangélium által emberi magyarázatok és erőlködések nélkül (a legszemélyesebb találkozás és gyógyulás lehetősége az élő Krisztus által). Egyéni szinten pedig a jelenben megélt múltban gyökerező és a jövőbe illetve a környezetre kivetített érzéseink, gondolataink, megéléseink és cselekedeteink sorozata, amelyeket hiába rejtegetünk, mert vagy kirobban és felszínre kerül, vagy az élet kidobja magából. Ha máshogy nem, legalább úgy, hogy sehogy se jön össze a lelki béke és igazi boldogság érzés megszerzése.