Kedves gonosz

(Megjegyzés: tapasztalatból, a saját megrágott és leszűrt tanulságaimból, életmorzsáimból merítek ihletet, vagyis ha már leírtam, azt megelőzően élem is. Életem végéig hibázhatok, ezért ez nem szentírás, de ha a te életedben is fodrozódik ez a visszhang, lehet valami igazságalapja. Ha nem, nem ugyanazt kell megtapasztaljuk. Elöljáróimmal és kollégáimmal nem egyeztettem, fogalmam sincs, hogy írtam ezt le, háttö, jött..)

Sakk-mattot adok a lelki bántalmazóknak: az, hogy valaki kedves, nem jelenti azt, hogy érzelmileg elérhető és biztonságos. Továbbá az, hogy valaki beszél az együttérzésről, nem jelenti azt, hogy valóban képes együttérezni.

Nézzünk magunkba mi nők. Mesterei tudunk lenni az érzelmi manipulációnak, és úgy ki tudjuk herélni a férfit, hogy észre sem veszi, csak azt, hogy agresszív lesz, iszik, drogozik, manipulál, folyton szexel, ha nem itt, akkor ott, vagy úgy elnyomja a vágyát, hogy a szex ellen kezd beszélni. Ezzel nem azt mondom, hogy a férfi áldozat, és nem lenne más választása, hanem azt, hogy az erősségünket (az érzelmek megélését és kifejezését) gyengeséggé és méreglövedékké változtatjuk.

A kisfiúk és kislányok lelki alap szükségletei ugyanazok: érintésre, meghittségre, elfogadásra, kötődésre, szeretetre vágynak, ezért nem meglepő, hogy a fiúk is képesek érezni. Ha éreznek, akkor mindent, amit a lányok, tehát érzik a gyengeséget, fájdalmat, veszteséget, szomorúságot, a szeretet és kötődés hiányát. És mivel ők is emberből vannak, reagálhatnak sírással, aggodalommal, dühvel, haraggal, nehezteléssel, lázadással, meneküléssel. Azonban míg a lányokat többnyire felmentik a gyengeség terhe alól, a fiúknak ezt életük végéig cipelniük kell.. szégyen.. "nehogy sírni kezdj, szedd össze magad, milyen férfi vagy?" Ez kicsit olyan, mintha a fiúknak ciki lenne érezni, az milyen már, s aki közülük mégis arra vetemedne, buzi.

Az első nő a fiú életében az anya, aki joggal kezdheti el a kiherélést, hiszen mégiscsak az anyja. Sok ember, így egyes anyák sem képesek felismerni és kifejezni a valódi érzéseiket, ehelyett álérzelmeket (kedvesség, alázatoskodás, erőltetett gondoskodás, hamis támogatás, hazug biztatás) gerjesztve magukban úgy manipulálnak, hogy az igazi érzéseiknek eleget tegyenek. Például, ha alulmaradnak egy konfliktusban a párjukkal vagy egy élethelyzettel szemben, a fiúk figyelmének és törődésének megragadásával kárpótolnak, vagy őt használják fel a haragjuk bosszúvá nőtt visszafordítására. Mivel a fiút az alapvető lelki szükségleteinél fogva csalták tőrbe, azt hiszi, ezt így kell, és az anyja érzelmi sivárságának vagy bizonytalanságának foglya marad. Akkor is, ha nagyon okos, és mindennel meg tudja magyarázni a helyzetét. Pláne, ha a párválasztáskor is még mindig az anyját keresi, és sajnos sok esetben meg is találja.

Aki nem mer valóban érezni, nem tud másokkal sem együttérezni. Hogy, hiszen, ha a saját érzéseit tagadja, hogyan vehetné észre azokat egy másik emberben? Ezért szavai az együttérzésről nem igazak, mert nem éli. Ha az ember azért beszél valami ellen, mert titokban nem mer mellette élni, hazudik.

Az érzések és szavak tehát félrevezethetnek, de ugyanakkor lehetnek igazak. A különbség az utórezgésekben van. Ha valaki a cumi ellen beszél, mégis folyton szopókát, rágcsit, édességet, videó játékot nyom a gyerek kezébe, és ettől érzi nyugodtnak magát, előbb-utóbb szembesülni fog a következményekkel. Vagy azzal, hogy ugyanúgy stresszel ha a gyerek felnőtt, vagy úgy, hogy a felnőtt gyerek folyton pótcselekvésekbe menekül.. hogy cumihoz jusson.