Kapcsolat

"Ha sikerült elidegenednünk egy mástól, akkor sosem voltunk bensőséges viszonyban."- mondta György Zsuzsanna, aki nemrégiben alakított ki bensőséges kapcsolatot a Teremtőjével, majd önmagával, majd pedig azokkal, akikkel lehet.

Tegnap még meg kellett várnunk azt a pillanatot, amikor hazaérünk, hogy ne tudjuk meg, volt-e telefonhívásunk vagy nem. Ma már minden egy percben csipoghat a telefon a zsebünkben, szökünk, hogy ki az, és mit üzen. Mintha valaki azt akarná tudatni velünk, hogy rájött, a körülötte uralkodó káosz és a benne tátongó űr között szoros összefüggés van, és azért, hogy az orra folyton a földet súrolja, csak ő lehet a felelős, mert hol vannak már a régi, szép, bűntudatkeltő, szájbarágós, nadrágszíjjal fenyítős letűnt korok? Ehelyett annyi jön, hogy "hello, semmi különös, csak hogy vagy", és megy is rá a következő szelfis üzenetre.

Szóval a lényeg a kapcsolattartás, mert az ember társas lény, és nem tud anélkül élni, hogy valaki ne az ő egóját fényezné, ne az ő kiváló teljesítményét lájkolja és tapsolja, és ne folyton ő legyen a figyelem középpontjában. Hát nem ez volt az álmunk? Nem egy rég dédelgetett vágyunk válhatott valóra azáltal, hogy elvesztünk a gépek világában, és elidegenedtünk egymástól?

Mindig is ezt akartuk.. hogy végre azt élhessük és úgy, ahogy az bennünk történik. Hogy megmutathassuk igazi önvalónkat, és fontoskodhassunk egy olyan álvilágban, amely a valódi belső világunk hiteles kivetülése.

Megengedtük a szögnek, hogy kibújjon a zsákból, ezért nem is nagyon róhatjuk fel neki, hogy na, kibújt a szög zsákból.

Mivel az utóbbi feltételezi az előbbit, sosem voltunk jó ismerősök ahhoz, hogy most hirtelen elidegenedjünk. Tudtuk egymás nevét, meg belőttük a másikat szomszédnak, munkatársnak vagy családtagnak, de azontúl, hogy miben halt meg a macskája, vagy hogy válni készül, semmit nem tudtunk róla (azt tuti nem, hogy hányszor sírt a fürdőszobában elbújva, mert megbántotta valaki, hisz ott se voltunk.. lélekben).

Hogy lehet jó ismerős lenni valakivel, ha először nincs hiteles kapcsolatunk a saját lelkivilágunkkal?

Tudunk-e őszintén kapcsolatot tartani a másikkal, ha azt sem tudjuk, mi a bajunk?

Meg tudunk-e állni a másik ember előtt azzal, akik vagyunk, ha azt sem tudjuk kik vagyunk valójában?

És végül, honnan tudhatnánk, hogy kik vagyunk, ha valójában nem is érdekel?

Kösz, én túl kiváltságos és egyedi vagyok ahhoz, hogy majom legyen a felmenőm, és nem leszek Tutankhamun felesége, azt se tudnám, hol hagytam abba a dicső tetteimet.

Ha van elég időd rá két sms között, gondolkodj el a válaszokon. Persze csak, ha fontos, hogy igazán kapcsolódni tudj.. legalább az élethez.