Jóság

Nem vagyok jó ember.. igaz, rossz se. Vagyok, amilyen vagyok. De egy gyenge és kedves pillanatomban képes lennék úgy betessékelni téged a pokol kapuján, hogy arra sem lenne időd, hogy ezt a szememre vesd.

Van, hogy jó írást szeretnék írni.. elképzelem, hogy szépen megfogalmazom, a gondolatokat összefüggően és logikusan felépítem, választékos és gazdag szókincset használok, hogy lássák, milyen jól tudok írni.. vagyis el akarnám adni az általam képviselt információt, ezért úgy csomagolom, hogy tetszetős és megnyerő legyen.

Aztán lesz ami lesz belőle, úgy jön, ahogy, kint van, és a hatótávolságán belül valaki fejében felgyúlhat a lámpa általa. Ugyanis lehet a semmiről is szép előadást tartani, és egy csipetnyi életmagocskát is egy szóban elszórni.

A jóságot erénynek tartjuk, követendő példának, fejlődési célnak, emberi mivoltunk kiteljesedésének és szuperlatívuszának, így ellentmondásba ütközünk saját magunkkal, amikor azt mondjuk, hogy "kicsit iszik és erőszakos, de azért jó ember."

Ha bánt, és több percünket megkeseríti, mint szebbé teszi, akkor nem lehet jó ember, mert a jóság fogalmát nem a szenvedéssel és fájdalommal kötjük össze.

Mégis miért hitegetjük magunkat és másokat azzal, hogy jók vagyunk?

Az ok a gyermekkorban gyökerezik, amikor megtanultuk, hogy ha "jók" vagyunk, elfogadnak és szeretnek, ha pedig "rosszak", akkor intő, szidás és verés vár ránk.. vagyis nem fogadnak el, és nem szeretnek. Ráadásul, nem lehetünk a társadalom tisztes polgárai, nem lesz pénzünk, és éhen fogunk halni.

Ezért azzal az elviselhetetlen teherrel vonszoljuk magunkat végig az életen, hogy jók vagyunk, és azok is maradunk, ha törik, ha szakad.

Pedig azt sem tudjuk, hogy mihez vagy kihez képest vagyunk jók vagy éppen rosszak. A baltás gyilkoshoz vagy a Mikuláshoz képest? A dalai lámához vagy Istenhez képest? Netán önmagunk hisztis vagy derűs perceihez képest?

Akkor honnan tudjuk, hogy jók vagyunk? És mi van, ha nem vagyunk azok? Mi van, ha csak azok vagyunk, akik éppen a pillanatban valahogy megnyilvánulunk?

A baltás gyilkos is volt önfeledt gyermek, de valahol csorba keletkezett a lelkén, és a kártevést választotta. "A Mikulás is hoz virgácsot, sőt, van ahova el sem megy". A dalai láma is tévedhet és félrevezethet, bármilyen hihetetlen, mert ha mást nem is hiszünk el, "rossz" napjai neki is vannak.

Az Isten meg.. Ő jó. Különben nem versenyezhetnénk még itt egymással a jóság bajnokságon, mert rég megsemmisíthettük volna egymást, és felégethettünk volna magunk mögött mindent.

Ez az írás olyan lett, amilyen. Kint van, és küldöm útjára. Valahol célba találhat.