Ítélet

Felmentem az áldozatokat az áldozat szerep alól. Hacsak, ők maguk nem döntenek úgy, hogy áldozatként szeretnének élni, és úgy is viselkednek.

Áldozat voltam, mert ki voltam téve lelki és testi bántalmaknak, igazságtalanságnak, nehéz helyzeteknek, mint mindannyiunk, így vagy úgy.

A félelem és bűntudat állandó kísérőim voltak, de mivel ennek nem voltam tudatában, vagy folyton mártírkodtam, és olyan mondatokkal folytattam zsarolást az önmagam iránt kiváltani óhajtott érzelmekért, mint "bocsánat, akkor én nem is vagyok fontos, nem zavarok", vagy " na jó, ha te így viselkedsz, én többet nem hívlak", vagy (és itt jön be a Predátor archetípus után a Terminátor terminus technicus, értsd szakkifejezés) egy szóval be tudtam találni a fájó pontba, és megsemmisítettem az "ellen-áldozatot".

Most nem vagyok áldozat, mert bármilyen külső hatás ér, felismerem, hogy nem esik jól, fáj, nem akarnék ezzel szöszölni, de ha már ott van, kell, megélem, aztán hagyom, hogy elmúljon. Egyszóval úgy döntök, hogy érző lényként reagálok. Ha van rá lehetőségem, kifejezem, hogy mit érzek, ha nincs, van egy bomba módszer: egy párnába bele lehet ordítani teli torokból, és kész. Küldetés teljesítve.

Ide "fejlődök", mert ez nem egy napos sérelem kezelési tanfolyam utáni diploma megszerzésének kérdése, hanem egy hús-vér emberrel való állandó együttélés folyamata, aki én vagyok.

És mivel én már nem vagyok áldozat, mást sem tudok annak tekinteni, annak ellenére, hogy régebben előfordult. Áldozat volt számomra a gyengébb, csendesebb, passzívabb, szegényebb, betegebb, butább, ügyetlenebb, sötétebb bőrű az izmossal, beszédesebbel, aktívabbal, gazdagabbal, egészségesebbel, okosabbal és a fehér bőrűvel szemben.

Azonban történt valami: megláttam a gyengébbnek hitt félben az erőt, a csendesebb partnerben a bölcsességet, a szegényben az alázatot és a sötét bőrűben az életet. És vice versa. Tehát az áldozat is lehet elnyomó, és az elnyomó áldozat attól függően, hogy melyik oldalon áll.

Ezért nem mentem fel a bántalmazókat a bántalmazó szerep és az abból eredő felelősség alól. Ha éppen nem jut eszünkbe más, mint, hogy megbántsunk valakit, annak nyoma lesz. Akinek fáj, az másnak is fájdalmat okoz, szokják mondani, és ez így van. Ebből kifolyólag jobb, ha úgy döntünk, hogy inkább ne fájjon, mintsem a saját sebzettségünk áldozatai maradjunk.