Irigység

Tegye fel a kezét, aki sose irigykedett. Én nem tettem fel, mind a kettő a billentyűzeten lapul, várja, hogy adjam a parancsot a munkára.

Jobb, ha elsősorban magamról beszélek, mert az hiteles és hihetőbb. Engem elöntött ez a bizonyos sárga színű érzés valahányszor felébredt a bennem tátongó szeretet és figyelem (együttérzés) hiányából keletkezett üresség fájdalma, és ez tehetetlenséget, gyűlöletet, haragot, neheztelést, bosszúvágyat szült. Jó, hogy nem vettem a baltát, és tovább lehet gondolni, de odáig eljutottam, hogy a tekintetemmel, egy gesztussal vagy egy szóval "megöltem" a pillanatot, és itt már nincs mit továbbgondolni.

Irigy voltam.. miért neki sikerült, és nem nekem? Miért ő kapja a jutalmat, és nem én? Miért őt dicsérik, és nem engem? Miért ő viszi többre, és nem én?

Ezeket a kérdéseket csak olyan ember teheti fel, aki nem tudja a saját érzéseit megfelelően kezelni, belül nagyon bizonytalan- nincs tudatában értékeinek és gyengeségeinek, ezért nem is szereti magát mindennel együtt-, vagy annyira eluralkodott szívében a "csak én számítok igazán" hamis állapot, hogy beszűkült tudattal senki mást nem enged érvényesülni, akkor se, ha ezért tényleg ölnie kell.

Minden "személyek közötti és társadalmi bajnak" a gyökere tehát a szeretetért és figyelemért vívott harc Frankensteinje, az irigység.

A "szomszéd kertje mindig zöldebb" alap, a más tulajdonát birtokolni vágyán alapuló irigység elmélet Kain történetében a Teremtő figyelmének és elismerésének követelésévé csúcsosodik ki. És mivel a Kain szíve nem volt "tiszta", annak ellenére elkövette az első gyilkosságot, hogy az Isten megadta neki azt a figyelmet, amelyre szüksége volt.

Állítással tagadom, hogy a vallásból veszek példát a helyzet súlyosságának érzékeltetésére, mert bármennyire ésszerűtlennek tűnik, ez a probléma valódi oka: elszakadtunk az élő Isten szeretetétől és figyelmétől úgy, hogy ritkán jut eszünkbe elgondolkozni azon, hogy tulajdonképpen az Ő szeretetére és figyelmére (áldására) szomjazunk.

Az ember versenyez, kivételez, előnyben részesít, ahogy éppen az egója s az érvényesüléshez való hozzáférés megkívánja. De el tudod ezt képzelni a Teremtőről, aki mindent létrehozott? Hogy olyan tökéletlen, hogy engem jobban szeret, mint téged? Ugyanúgy szeret mindenkit, csak van aki úgy dönt, hogy távolabb ül a tűztől. Mert számára Isten csak vallás, vagy még az se.

Tehát, míg egy másik bizonytalan ember figyelméért vagy tulajdonáért meg kell küzdenünk, hogy szeretet dopaminhoz (boldogsághormon) jussunk (ha nem kapjuk meg, sárga Frankestein támad), addig az Élet szeretet forrása megállás nélkül csobog. Elég, ha "felnézünk az égre", keressük Őt, magunkba nézünk, segítséget kérünk, a gyógyulást választjuk, vagy fordított sorrendben. Mi döntjük el, hogy ölünk, lehúzunk, gáncsolunk vagy együttérzünk, emelünk, és bátorítunk.