Hol vagytok apák?

Azért kérdezem, mert nem látom.. hogy vagytok-e? Kereslek, mert szükség van rátok.

Nélkületek elszabadulhat itt a pokol. Nincs kire (fel) nézzünk, nem lesz, aki irányt mutasson nekünk. Merre jártok? Melyik irányba tartotok? Hogy veszitek az akadályokat? Szeretnénk mi is látni.. tudni akarjuk, hogy minden rendben van-e.

Eltévedtünk a színpadon, összekeveredtek a szerepek. Nem tudjuk, merre vagyunk arccal, összevissza rohangálunk, mint fejetlen hangyák a feltúrt bolyban.. parancs kell.. szigorra szomjazunk, rajtunk már csak a vasakarat segít.. sújtsatok le igazságosztó jelenlétetekkel.. a finomkodó, megalkuvó beolvadás és a dúvad eltiprás egyenlő a halállal.

Fiaitok kiáltanak.. segítség, gyengék és gyávák vagyunk kiállni saját magunkért. Nélkületek rossz útra tévedünk, és nem találjuk a helyes irányt. Fogalmunk sincs, hogyan kell megvédeni a gyengét és ártatlant, nem tudjuk, mit jelent a férfi erő. Hiányzik belőlünk az együttérzés és alázat, a társadalmi elvárások és látszatok gyenge szele felkap, és oda repít, ahova akar.. függőségbe, mániába, bizonytalanságba, hűtlenségbe, élvezetekbe.

Lányaitok nélkületek rossz lelkiállapotban kínlódnak, és nem a megfelelő helyen keresik a biztonságot. Ide-oda csapódnak, erre-arra taszigálják őket, kihasznált feleségek vagy lenézett ribancok lesznek, mostoha sorsukat áthatja az alárendeltség és kiszolgáltatottság maró érzése. Életük veszélyben forog éjjel-nappal, köpönyegforgató férfiak és cselszövő nők keserítik meg az életüket, és gyerekeik anyjuk kínját nyögik.

Hol vagytok, apák? Melyik irányba tartotok? Földre szegezett tekintettel kullogtok a tömegben, vagy arcotok az ég tisztaságát tükrözi vissza, és mosolyotokban ott nevet az Isten? Hazudjátok az élet tudását, vagy bölcsességetek felragyog az igazságban? Hol vagytok, apák? Szükség van rátok.. vezessetek oda, ahol megszületik bennünk az ember.