Hol hazudsz?

Folytatom a "kire haragszol" gondolatot, és felteszem magamnak is a kérdést: hol csapom be magamat és másokat, úgy, hogy fel sem tűnik?

Ritka pillanat, amikor igazán őszinték és magunkhoz hűek tudunk lenni, pláne, ha ezt meg is merjük mutatni.

Nem tudunk nem hazudni. Hazudunk akarva, és füllentünk akaratlanul. Színlelünk éjjel, és kamuzunk nappal. Csalunk ébren, és hamukázunk álmunkban is.

Miért? Egyszerűen azért, mert nem tudjuk, hogy mi az igazság. Fogalmunk sincs, hogy mihez tartsuk magunkat, ha igazat akarunk mondani és tenni. Az a durva, hogy lehet őszintén akkorát hazudni, mint egy ház. Például, ha egy hazugságot a saját, illetve a népünk igazságának élünk meg, és azt hirdetjük, ahol tudjuk.

Amíg nem raktam magam tisztába, én is büdösödtem a szaros pelenkában.

Ezalatt azt értem, hogy amíg nem kezdtem ismerkedni az igazsággal, és tudatosan nem döntöttem a gyógyulás mellett, engem is úgy meg lehetett pörgetni, mint egy búgócsigát. Ráadásul pörgettem én is másokat, és azt hitték, de vagány csaj. Nem voltam az.. kívül mutattam, hogy vagány csaj vagyok, belül.. inkább ne tudd meg.

Tehát, saját magammal sem voltam tisztában. Hogy lehettem volna, mikor már gyermekként el voltam hallgattatva, és a természetes életösztönöm meg kíváncsiságom a szabályok és előírások kénsavába lett fojtva?

Így hogy jöhetnénk rá, hogy melyek az igazi érzéseink, saját gondolataink és vágyaink, és mik a valódi értékek? Igazság nélkül hogy láthatnánk, hogy mi hazugság bennünk és a világban? Valahogy sehogy.

Ne gondold, hogy nekem nem fájt. Amikor kiderült, hogy a látszat ellenére nincs igazam, nem vagyok jól, hazugságban hiszek, jót akarok, mégis rosszat teszek, megsemmisítő érzés volt. A föld nem akart megnyílni alattam, hogy süllyedjek el.. bele kellett néznem a tükörbe.

Végezetül, ez nem jelenti azt, hogy a pelenka többet nem piszkolódik be. Ellenkezőleg.. most ha hazudnék, még ecetes olló se venné ki a foltot.. a hátsó fertályról. Kivéve, ha odafordulok az Igazsághoz, és jóváteszem.