Hatalom

"Nincs semmi hatalmad fölöttem, ha Fentről nem kaptad volna", mondta Jézus Pilátusnak, és mondom én is azoknak, akik úgy érzik, mindenképp önjelölt hatalmaskodót és mindentudót játszanak az életemben, különben hiába keltek volna fel.

A bevezető gondolat alapján igencsak benéztük a hatalom fogalmának jelentését és annak gyakorlatba való átültetését. Mióta világ a világ, s így elsötétült (már az is vak, aki azt mondja, hogy lát), az ember hatalomra vágyik, és annak gyakorlására tör. Ha másért nem, hát azért, hogy teret hódítson magának és a maga fontosságának, vagyis, lehetőleg ne érezze úgy, hogy hiábavaló és céltalan életet él. Meg akar jelölni egy pontot a bolygó nagy térképén, és elnevezni azt, mint saját találmányát vagy lényegét, és levédeti, hogy ezáltal is uralkodhasson mások fölött.

De miért van ez így? Egyszerűen azért, mert "elkúrtuk" - idézem egy jeles, emlékezetes, hatalomra törő politikus örökzöld kijelentését. Ugyanis nekünk nem kell a hatalom, nekünk hatalom kell, és ha ahhoz ki kell vetkőznünk emberi mivoltunkból, meg kell tagadnunk önmagunkat, és szembe kell köpnünk a Teremtőt, készséggel és elborult aggyal tesszük meg, a lényeg a túlélés és életben maradás.

Az ember hatalomvágya, illetve arra való törekvése, hogy a maga akaratát és nézetét a másikra erőltesse és ezáltal érvényesítse, a saját gyengeségéről, irigységéről, belső bizonytalanságáról és istentelenségéről tanúskodik. Mert mi sem árulkodhatna jobban arról, hogy fogalmunk sincs, miért vagyunk itt, és mi értelme az egésznek, mint az, hogy folyton letorkoljuk, kritizáljuk, bemocskoljuk, le-, megszóljuk, eltiporjuk, legyőzzük, leigázzuk, elnyomjuk a másik embert. De minimum cinikusan kinevetjük vagy megvonjuk a vállunkat fölötte, jelezvén ezáltal, hogy kinél van a labda.

Ha valóban érdekelne minket az élet, amelyet itt élni akarunk, tudhatnánk, hogy van Isten, aki él, és a lelkünkkel kerülhetünk közel Hozzá. És miután életre keltette, Isten az embert uralkodónak tette meg a föld többi teremtményei fölött, a maga embertársát pedig, mint ahogy az a nevében is benne szerepel, segítő, egyenrangú élet társnak adta ajándékba. Ez azt jelenti, hogy az ember fölött csak Istennek van hatalma, hiszen Ő a Teremtő. Ember ember fölött pedig nem hatalmaskodhat, mert azáltal eltávolodik a forrástól, istent játszik, és végső bukása elkerülhetetlen.

Tehát a valódi hatalom Fentről származik, és csak azok kiváltsága, akik kíváncsiak az élet igazságára, és befogadják azt a szívükbe. Ők a szelídek és alázatosak, béketűrők és együttérzők, akik "kígyókon és skorpiókon" taposnak, jelenlétükben nyüszít a hazugság és tudatlanság, iszkol a félelem és kizsákmányolás. Egy szempillantás alatt lelepleznek minden hatalmaskodást és álnokságot. Ők azok, akik öröklik a Földet.