Férfi-nő barátság

Arról írok, amiről senki nem mer vagy nem tud, mert nem megszokott témáról van szó.

Újfent a magam életéből merítek ihletet, nem a kisujjamból. Írom, mert jön, és hátha eljut hozzád is a lényeg.

Az idők kezdetén úgy tűnt, hogy nem vagyok barátkozós típus, a hangomat kegyelemből hallhatták azok, akik valamiért ragaszkodtak hozzám. Tényleg megnémultam, mert egyrészt volt elég mindenki, aki zajt csapjon körülöttem, másrészt pedig elhittem, hogy az én hangom nem fontos.

Mostanra már láthatod, hogy feltámadtam halottaimból, visszaszállt belém a lélek, és az én hangom is messzire tud kiáltani.. hangszóró sem kell hozzá.

Halkan súgom meg tehát, hogy férfi és nő között nincs barátság, hacsak nem tartoznak össze, mint gerinc a bordájával.

Aztán elkezdtem magam túl barátkozni a jó ízlés határán, és odáig mentem, hogy a fiúkkal jobban szerettem időt tölteni, mint a lányokkal.. gondoltam, s mondtam én, aki sokáig kerültem szinte mindenki társaságát.

Miért volt olyan sok fiú "barátom"? Nagy valószínűséggel azért, mert dráma nélküli figyelemre és szeretetre volt szükségem, amely cél elérése érdekében kellettem magam ott is, ahol nem kellett volna. Ezt a legtöbb fiú tuti nem sima barátságnak nézte be, hanem bátorításnak arra, hogy szexuálisan is bepróbálkozzon.

Jelen időben nem tudom, mikor történt utoljára, amikor "barátkozni" akartam egy fiúval. Még csak annyira sem volt indíttatásom, hogy köszönjek, és megkérdezzem, hogy van. Nincs fiú barátom, haverom, még olyan sem, akinek van párja, vagy annyira lelki, hogy már szinte pap.

Minden bizonnyal ez azért van így, mert az űr a szívemben betelt, és nincs szükségem figyelemre és szeretetre olyan fiúktól, akik nem hozzám tartoznak. Bőven fordíthatják az erejüket a saját életükre. Miért kötném le olyan ember figyelmét, aki, mint ellenkező nem, máshoz tartozik (ha máshoz nem, hát saját magához)? Miért ébresszek hiábavaló vágyakat és gondolatokat ott, ahol nem szabadna?

Egy utópisztikus világban férfi és nő között ismeretség van, és egymás határainak tiszteletben tartása.. egy férfinak elég lehetne a párja tisztelete és szeretete, a nők pedig beérhetnék a párjuk vezetésével és befolyásával. De itt még csak nagyon kevesen tartanak. Azonban én is itt rekedtem. Ha mégis lefröccsentene világunk szabad barátkozós nyálmirigye, undor fog el a helyzettől. Felsejlenek letűnt korok emlékei, amikor még nem tudtam szeretni és tisztelni magam annyira, hogy tudjam, férfi és nő között nincs barátság.