Érték

A nyugati fehér ember odáig fejlődött a biológiai evolúció elmélete mentén, hogy az afrikai fekete bőrű embert hozzá képest alacsonyrendűnek, egyszersmind rabszolgaságba dönthetőnek, illetve gyökeresen kiirthatónak tekintette.

Ez azt jelentené, hogy vannak értékes és értéktelen emberek? Egyesek valóban "megérdemlik" hogy éljenek, mások meg fölöslegesek? És, mi melyik csoportba tartozunk?

A 20. század elején, a hererók népirtásának idején, a fajgyűlölet "Mekkájában", Németországban, meggyilkolt fekete férfiak és nők koponyáin tanulmányozták a kisebbrendűség és alacsonyabb értékűség forrását, illetve bizonyíthatóságát. Nem néztem utána, hogy milyen eredményre jutottak, de később volt valaki, aki felszedte a szálakat, és a Föld népességének majdnem felét felszámolta, mondván, "pusztuljon a férgese", csak a szőkék érnek valamit. Persze, ő maga csak álmodhatott a szőkeségről.

Brit tudósok kutatásai nélkül is kimatekozhatjuk, hogy a különböző földrészek, régiók és települések lakóinak agyműködése eltérhet egymástól, mert nem mindenhol van igény és elég alapanyag ahhoz, hogy a különböző találmányok és fejlesztések megvalósíthatóak legyenek. Egy alpesi faluban például, nem biztos, hogy a közlekedési infrastruktúra modernizálására gyúrnak rá agyban, mert a tejet ki kell fejni, és fel kell dolgozni, hogy meg lehessen élni belőle. Ugyanígy, a nomád vagy vadászó népeknek nem a kényelmükön jár az eszük, hanem azon, hogy a mindennapi betevő meglegyen.

Ez alapján fölöslegessé vált az a kérdés, hogy egy ember értéke az intelligenciája, teljesítménye, illetve vagyona alapján állapítható-e meg. Hiszen, hol zavarja az afrikai busman a svájci milliomost? Mindkettőnek megvan a maga baja csak másképp. Mindkettő azon van, hogy szokásaihoz híven és életkörülményeinek megfelelően fenntartsa létszínvonalát.

Na de mi a helyzet a nagyvárosi gettóban élő fehér drogossal és egy multicég fekete vezérigazgatójával? Tényleg nem a bőrszín határozza meg a fejlett agyműködést vagy a tehetség kialakulását, illetve elpazarlását. Ugyanakkor nem a bőrszín vagy a körülmények tehetnek arról, hogy az ember néha rossz döntést hoz, vagy tud örülni a legkisebb sikereknek is. Ha így lenne, a fehér felsőbbrendű ember a gyökereit köpné szembe a nála alacsonyabbrendű, fekete, majomszerű emberben.

Einstein oda jutott a sok számigálással, hogy kijelentette, minél többet foglalkozik a tudománnyal, annál inkább elhiszi, hogy van Isten. Máris visszaugrottunk a majmoktól Ádám és Évához, és a tényhez, hogy a Teremtő lelket lehelt az anyag-testbe,- ezáltal nevezhető az ember Isten képmásának. Nem, az ember nem isten, hanem lélek bőrszíntől, státusztól, családi állapottól és céloktól függetlenül. Márpedig, ha ez így van, lelket ölünk vagy szeretünk a másikban, az Isten lelkét.

Mi melyik csoportba tartozunk?