Érték

Ez- a testem, lelkem, szívem, elmém- érték, értéke nem megállapítható sacc/kb, nem kifejezhető, és nem eladó.

Lehet, te is úgy gondoltad, hogy az a 200 éves festett fakanál, amit a padláson találtál, érték, és úgy őrizgeted, mint más a 3000 lejes mobiltelefont vagy a járdára nagy gonddal felparkolt Sedant. Gondolom, nem mondok újat azzal, hogy a fakanál előbb vagy utóbb elrothad, a 3000 lejes telefont elég hamar 4000 lejesre kell cserélni, és a Sedant a járdán is leszarja egy galamb (minimum).

Ha nagyobb léptékkel és értelmi(etlen)ségi ideológiákkal gyártunk magunknak értékeket, azt mondjuk, hogy "a haza minden előtt" (pedig a haza már rég otthagyod téged szenvedni a stressz miatt kialakult idegbajodban), "a család szent" (csatatér), a kultúra (haldoklik halott lelkek súlya alatt), a népi örökségünk pedig kinek kell, mikor van tévé és kanapé.

Világos hát, hogy a külső értékek értéküket vesztik, ha sebzetten, traumáktól gyötörve, frusztráltan, stresszesen száguld velünk az élet vonata a végső megsemmisülés felé, és az ennél is nagyobb probléma az, hogy azt hisszük, ez így normális.

Meggondolatlanul dobjuk oda magunkat a társadalom valószerűtlen elvárásainak, válogatás nélkül zabáljuk a moslékot a médián keresztül, miközben pizzát és édességet majszolunk, megalkuvón adjuk be a derekunkat egy embertelen munkahely követeléseinek (hát persze, hogy meg kell élni valamiből, de nézz magadba.. mióta nem alszol rendesen?), öntudatlanul sodródunk alkohol, drog, kávé, cigi, internet, szex, szerencsejáték, cukor függőségeinkkel, és kényszeresen mosolygunk még annak is, aki alig várja, hogy hátba támadjon.

Hát, hol marad az önbecsülésünk? Melyik értékünk fog megmenteni minket? Az, amelyik elveszett, vagy ki sem alakult az életnek nevezett túlélés áramlatában? Amelyet nem is ismerünk, mert belülről fakad? Melyik lehet az az érték, amely túléli minden gyengeségünket és kudarcunkat?

Számomra ez az érték a lelki, testi és mentális gyógyulásomból és egészségemből születő és cseperedő béke és bizalom, az a tapasztalás, hogyha eléggé ráhagyatkozom a Teremtő gondviselésére, semmi bajom nem lehet.. oszt az élet éli magát.

Csak nézz rá egy madárkára.. úgy-e nem azon gondolkodik, hogy melyik multi cégnél adja el a lelkét is főosztályvezetőként, hogy meg tudjon élni? A csőrébe kapja az első megfelelő fűszáldarabot vagy magot, és viszi.. hát hogyne találnád meg te is a helyed, te kicsinyhitű?