Engedelmesség

Nehezet írok, mert ez a mai gondolkodásban modern, lelki fejlettségben primitív embernek, köztük nekem is, kínai, atomfizikai képlet, ufójárás rejtélyének megfejthetetlensége, a halál utáni életnek felfoghatatlansága.. ezért nem tudjuk teljesíteni az Isten iránti engedelmességet.

Mielőtt oda jutottam, hogy erről írok, röviden elmondom, mi történt: hosszú időn keresztül úsztam a szarban, pedig milyen szép életem volt.. mindenem megvolt, csak az nem, ami kellett volna: lelki- testi egészség és igazi szeretet.

Milyen volt a szarban rágódni? Még a gitt is eperízű rágógumi mellette, és a legolcsóbb rágós hús is gyorsabban lecsúszik az ember torkán, meg könnyebben emészthető.

Egy szó, mint száz, lázadtam.. muszáj volt, mert annak az emberi lelki és erkölcsi tartásnak, amelynek alá voltam rendelve, egyáltalán nem tudtam eleget tenni és engedelmes lenni felé.. úgy volt hiteltelen és kontrolláló, ahogy nem szégyellte, én meg azt éreztem, hogy hazugságnak nem vetem alá magam.

Mégis megtettem a szeretet utáni sóvárgásomnak engedve. Lementem csótányba, és légylárvához méltó szartúró lettem, vagyis nem válogattam meg, hogy kit vagy mit engedek a lelkembe, szívembe, jöhetett bármi, ami pillanatnyi biztonságérzetet és elfogadást adott.

Gondolhatod, hogy nem voltam rózsaillatú és patyolat tiszta. Buddhától kezdve a pornóig, a kocsmából kiindulva a polgármesteri hivatalon át a pápa rezidenciájáig minden is belefért a haldoklásomba, amit életnek neveztem.. mindeközben akkor voltam a legjobban, ha aludhattam, addig se kellett megfeszülnöm, hogy úgy tűnjön, mintha élnék.

Amire a szargödör folyásig megtelt, s már csak a kezem látszott ki a trutyiból, amint segítségért nyújtom, elkapta a Teremtő, és megmutatta, hogy "lányom, így szeretlek én téged". Ekkor azt éreztem, hogy a világon nincs fontosabb, értékesebb nálam, és a többi ember is ugyanúgy szeretve van, csak ez senkit nem érdekel.. még.. mert most elég az, ha a magunk vagy más emberek okosságainak hihetünk, oszt lesz valami.. amíg tényleg üt az igazság órája.

Azóta jövök ki a barna léből, ficánkolok a Teremtő akváriumában, azonban sosem tudok teljesen kiesni belőle. Hát persze, hogy hozom a formám, és lázadok az ellen is, aki életre hívott, mert megtanultam a túlélés érdekében. Aztán döntenem kellett: vissza a budiba a saját fejem szerint vagy alárendelem magam annak a magasabb akaratnak, amely tudja, hogy mire van szükségem, és mindent megad, ha előbb Őt keresem.

Most kell elfelejtenem mindent, amit a lázadásról és túlélésről tanultam, sztornó az egész, Zsuzsanna engedelmességet tanul. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az életemben elsőbbséget élvez az, hogy mit mondott az Isten az életről Jézus által, és a lelkem húrjait ehhez hangolom. Néha falsot fogok, de nem az a lényeg.. a megbánás és újrakezdés a lényeg. Másrészt nem hagy hidegen, hogy mi a személyes terve velem, ezért nem kezdek fociedzésre járni, ha balett táncosnak teremtett.

Nem könnyű.. könnyebb lenne a saját fejem után menni, sokkal szebb életet is el tudnék képzelni magamnak.. de olyat, amilyet Ő ad nekem, századmagammal sem tudnék megvalósítani. Félő, hogy újfent a trutyiban találnám magam, de már egymást nyomnám le a gödör aljára. Ezért inkább szabadon engedelmeskedek az Isten akaratának, és békém van benne, mint öntörvényűen sétáljak bele az életellenesség rabságába.