Dracula paradicsoma

Nem mondom, hogy egészséges vagyok, de valószínű, hogy itt még az is beteg, aki nem.

Gyerekként megtanultam beteg lenni. Egészségesen születtem, és oda alakultam, hogy ne legyek az.

Nem voltam "rossz", kenyérre lehetett volna kenni.. ellenben, az volt a hátrányom, hogy több mindent megláttam és tudtam, amit koromhoz képest kellett volna. Ezért kétévesen már "megváltó" voltam, és én "feleltem" a felnőttek érzelmi bajának kezeléséért. Magamra vettem mindenki baját.. hát mondom, itt valakinek épeszűnek is kell lenni.

Ez oda vezetett, hogy Zsuzsika ment a süllyesztőbe, s a körülötte lévők pedig virágoztak, és tündököltek, már amennyire a tragédiák közepette ez lehetséges.

Zsuzsikával a süllyesztőben, felnőtt koromban is folytattam a megmentő és mindenkivel együttérző önfeláldozó karrieremet, mert ez volt a túlélési módszerem. Fel nem tudom fogni, hogy miért fogtam ki mindig a "gyerekes", saját bajával nem boldoguló, másokra nem igazán kíváncsi embereket. Azokat, akik olyan együttérző emberekből szívják el az erőt, akik önként mennek vért adni.

Dracula is megirigyelhetné ezt a vámpír paradicsomot. Minél több embert tud leszívni egy másik ember, annál nagyobb góré, és annál inkább elhiszi, hogy ő a tuti. A többiek nem tutik. Mivel nekem is szükségem volt vérre (életerőre, figyelemre, szeretetre vagy ilyesmi), mentem szívatni magam. Bevallom, furcsa volt, hogy minél inkább "adakoztam", annál sápadtabb és gyengébb lettem.

Pedig azt hittem, hogy én is kapok cserébe abból, amit adok. De hát a vámpírok nem arról híresek, hogy megcsapolják magukat, és vérátömlesztést végeznek.

Azért olyan "szent szűz" én sem voltam, a vámpírképzőt én is elvégeztem. Muszáj volt Zsuzsikának lenyújtsak valamit, ha már nem jöhetett ki a hideg, sötét veremből, ahova száműztem őt.

És aztán lett világosság, igazán szeretni kezdtem. Beszűrődött az igazság fénye a verem szűk nyílásán át, és meghallottam a gyermek halk sírását. Kiengedtem őt, megvigasztaltam, és megfogtam a kezét: "Bocsáss meg, hogy pont veled nem foglalkoztam.. ennyire futotta.. de majd mostantól.. vigyázok rád, és nem engedem el a kezed."