https://mindenegyben22-webnode-hu.disqus.com/embed.js

Depresszió

2023.04.04

A minap feltettem magamnak a kérdést, és titokban attól vártam a választ, aki mindent tud (nem a Google, még nála is okosabb): mi a depresszió oka? Egy válasz jött, ami rám vonatkozik: menj vissza a gyökerekhez.

Az a gyanúm, hogy még az is depressziós, aki nem. Vagyis inkább nem tud róla.. elkönyveli rossz hangulatnak, átmeneti lehangoltságnak, pillanatnyi szomorúságnak, majd elmúlik, ha megjön a fizetés, kibékülök a szomszéddal, olvasok egy jó könyvet, elmondok egy imát, vagy zúzok egyet a haverral.

Éééés, nem múlik el.. másnap is úgy kelek, hogy na ne, áprilisban havazni? Én ezt nem bírom, meddig tart ez a fejreállt világ, legyen már vége.. inkább főzök egy kávét, aztán hagyjon mindenki békén.

Nem tudom meghatározni, hogy mi az, de megéltem az állapotot. Erre emlékszem: bezártnak, tehetetlennek és frusztráltnak éreztem magam, és folyton meg akartam volna felelni valakinek valamiért valahogy, de nem ment.. sehogy se. Ezért, hogy mérsékeljem az állapotom fájdalom küszöbének értékét, begubóztam, ha volt kedvem valamihez, hamar el is ment, vagy elkergettem, és a világ csak azért volt rossz, hogy engem idegesítsen és bántson.

Volt egy másik oldala is: amikor az ellenkezőjét kezdtem el magamra erőltetni. Kerestem az emberek társaságát, akkor is, ha éppen nem lett volna rá szükség, elhitettem magammal, hogy jó a kedvem, örülök, vidám vagyok, vihorásztam, bohóckodtam, de amikor jött valami kellemetlen "kritika", váratlan eseményfordulat, hirtelen változás, letörtem, mint a bili füle, és begubóztam.

Tehát menjünk vissza a gyökerekhez.

Általában, nem egy egészséges, érzelmileg támogató közegben növünk fel, ezért bennem is kialakult a megfelelési kényszer. Ezért, hogy megfeleljek, elnyomtam, le- és megtagadtam, megmásítottam a pillanatnyi valódi érzéseimet és gondolataimat, tehát nem voltam hiteles.. ha éppen jött volna, hogy egy tányért földhöz vágjak dühömben, nem tehettem, mert féltem a következményektől (megbüntetnek, kapok egy pofont, leordítják a fejem, kitagadnak, stb).. ezért "lenyeltem" a dühömet, s megszállt a tehetetlenségből származó lehangoltság.

Így vonszoltam magam végig az életen, miközben kerestem a megvilágosodást, igazságot, élet értelmét, pénzt, halált vagy amit akartok. Egészen addig, amíg elég volt. Vágytam arra, hogy földhöz vághassam azt a tányért következményektől függetlenül, hogy ordíthassak egyet teli torokból, vagy hagyjam a mosogatnivalót, amíg römizek egyet a barátokkal. Megtettem, ezért tudtam most erről írni.

© 2025. mindenegyben22- Minden jog fenntartva
Az oldalt a Webnode működteti Sütik
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el