D.R.O.G.

Túl sok mi zajlik az amerikai külvárosi gettókban és hajléktalan negyedekben videót néztem, ezért ez lett az eredménye: nekiültem elektronikus formába vetni azt, ami bennem felmerült.. gondolatnak nem nevezném, inkább érzés.., hogy ez csak természetes, hiszen mindenki drogozik..

Én is álmodtam az amerikai álmot, az lett az első függőségem.. ha kérdezik, mit szívsz, amerikai álmot, neked van? Amerika nem ország volt számomra, hanem a vágyaim vetítővászna: ott az lehetnék, aki lenni akarok- szabad, sikeres, független, elismert, híres művésznő (nem tudom, ez a fogalom mit takar)-.. a lényeg, hogy szeretve legyek. És mivel nekem semmi önbizalmam nem volt, azt hittem Amerikában lehet olyat kapni, mert ott mindenkinek van.

Ezután jöttek a keményebb drogok: ember- és elismerés függőség, pénz és anyag függőség, tudásfüggőség, emlékezzünk függőség, internet és telefonfüggőség, misefüggőség stb.. ezért nekem nem volt szükségem arra, hogy rászokjak az alkoholra, cigarettára vagy amfetaminra- volt és van, mivel kábítsam magam.

Emiatt úgy tudok tekinteni azokra, akik látványosan drogoznak, mint bajtársaimra.. ugyanúgy menekülünk a saját lelki fájdalmaink elől, csak én legálisan, a megszokott módon, ők meg, mint elítélt, megvetett, lenézett törvényszegők..

Van bajunk.. kiderül, hogy az egyik drogos próbálná "megmenteni" a másik drogost.., hogy ne füvezzen, hanem legyen robot.. vagy, hogy ne legyen modern ipari társadalom terméke, hanem próbálja ki az ekit.. az majd szárnyakat ad, s azok lehetünk, akik valójában lenni akarunk..

És itt jön be az, hogy ha az Isten nem ment meg, akkor senki..