Belső hangok a fejemben

Nincs olyan titok, amely ki ne derülne, és nincs olyan hazugság, amely le ne lepleződne.

De ennek a belső hangokhoz a fejemben semmi köze. Mert azok élik a maguk önálló életét, és akkor ütik fel a fejüket, amikor helyzet van.

Nem tudhatom, hogy te kinek a hangjára figyelsz, ha megszólal a fejedben, de én a sajátjaimat hallottam korábban, amelyek úgy lettek az enyémek, ahogy a környezetem sugallta.

Senki nem születik úgy, hogy azt mondogatja magának "jaj, de hülye vagyok", "milyen jól áll ez a cicás rugdalózó", "hogy nézel már ki" vagy "ehhez mit fognak szólni".

Leolvassuk a körülöttünk lévő emberek arcáról, kihalljuk a hanghordozásukból, észrevesszük a tekintetükben, felfigyelünk rájuk a szavaik által, és vesszük a lapot a viselkedésüket értelmezve.

Tehát, sajnos ezek nem a hatodik érzékünk, amelyek a túlvilághoz kapcsolnak minket, hanem a környezetünk hatására adott válasz a saját énképünk alakulásának folyamatában.

Aki nem kap túl sok megerősítő és biztató, illetve biztonságban megélt és kifejezett érzelmi vagy gondolati visszajelzést, saját maga ellen fordul, és azt fogja ismételgetni magában, hogy "nem vagyok szeretetreméltó", "jaj, de buta vagyok", "ó, milyen ügyetlen vagyok", "nem is vagyok tehetséges, szép, okos", vagy "azt a vonalat azért ott görbén húztam".

És ezek még lájtos változatai az olyan igazi önsanyargató és a saját lelkünket pusztító varázsigéknek, mint "ugorj", "ott a kés, szúrd szíven magad", "mi lenne, ha elütne..", vagy "nincs értelme az egésznek, meg akarok halni".

Igen, ilyenek is vannak, és sok esetben látjuk is az eredményét. Ráadásul a horrorfilmek is rátesznek egy lapáttal a hatás kedvéért.

A jó hír az, hogy ezek a romboló belső hangok törölhetők a merevlemezünkről, és kicserélhetők olyanokra, amelyek a szeretet állapotában tartanak.

Hogyan? Úgy, hogy könyörtelenül napvilágra hozzuk őket, nyakon csípjük azok okát, és meggyógyulunk.

Ámde a terapeuta mondhatja, hogy "ugyan, szép vagy, hidd már el", ha az anyósod beszól, hogy "kicsit nagy lett a hasad". Azonban, ha a Teremtő mondja, hogy "csodálatosnak alkottalak" ("Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem." Zsolt, 139) akkor csak elhiszed, és mit számít, hogy ki mit mond, a te belső hangod a fejedben azt fogja mondani "pont úgy vagyok szerethető, ahogy vagyok".